HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Nádasdy Ádám: ÚJRA ITTHON

    Nádasdy Ádám

    ÚJRA ITTHON

    Amikor fölnéztem, jó messzire,
    győzködtem magamat, hogy majd oda,
    oda fog ívelni a röppálya, a drága;
    de földet túrtam inkább, mint finom
    szaglású disznó, erdei avart,
    puha humuszt, szarvasgombát keresve.
    Túrtam gusztustalan, energikus,
    sertési ösztönnel, alkalmazott
    szimatolással. Inkább föl se néztem.

    Ám hiába, akkor is ott a táj,
    a vasútállomás-bódé előtt
    egymásra néz két megkopott kutya,
    már meg se ugatnak. Néha az egyik
    annyit mond félhangosan: buff, jelezve,
    hogy szolgálatban vannak. Némi gúnnyal
    körülnéz: itt akarok tisztaságot?

    A temető tiszta, de nem fogad be,
    öntözőkannás néni-szemeket
    látok kibújni sírkövek között,
    mint kisvárosi főutcán, mikor
    meglibben egy-egy ablak függönye.

    A posta nyitva van. Reklámmajom röhög.
    Utánam mi marad? Gyászoltam eleget,
    most könnyelmű vagyok. Lángoló főszerep?
    Az kilobban hamar. Inkább tartós parázs.
    Örök jövőben élek. Hátracsavarom
    a fejem, hogy a mából lássak valamit:
    harsogva üzeni, hogy nyitva van az ajtó,
    hogy föl kell adnom már az értéklevelet,
    jó messzire, oda, ahova nem megyek.

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!