Imreh András
MAJOMHÁZ
Majdnem mentünk tovább.
Üresnek tűnt ez a ketrec is,
mint a fókamedence, vízcsere közben.
Egyszer csak a sarokban
megbillent egy fekete kocka,
már-már kiborult egy test energiája,
de aztán visszazökkent.
Körülnéztem. Egy másik jógaülésben,
egy harmadik hátul, a sziklán
kaparózott.
Legutoljára vettem észre őt:
ott feküdt, háttal, pont előttem,
mint egy hajléktalan vagy nagybeteg.
Vagy mint aki csak nagyon mélyen alszik,
párna nélkül, a karján, mint apám.
Felriadt, hátrafordult, de csak egy pillanatra.
Nem volt szomorú, de nem is mosolygott,
úgy tűnt, csak a szemét akarja megmutatni.
Vakarta a mellét. De hiszen nem is mell –
ökölnyi gorillafej volt.
Azt hihetnéd pedig, minden gorilla hím.
És aztán megint minden moccanatlan.
De attól az egyetlen mozdulattól
egészen összebolydult a kronológia:
Sokkal közelebb került Croˆ-Magnon,
mint Spárta, Galilea vagy Etelköz.
