Imreh András

A 21-ES BUSZON

Fogalmam sincs, hogy rúghatott be így.
Időnként fölegyenesedik,
törzsből tántorog,
de mikor a feje koppan az ablakon,
visszagörnyed a vak homályba.

Barátja mellette ül, mosolyog,
egy másik világban. Oldalra nem néz.
A fejét enyhén feltartja, mintha szélbe,
és ahogy kaptat a busz, föl, a hegyre,
aprókat bólogat: az utat szolmizálja.
A nagykanyarban egyetlen nagyot
bólint: kijött az eredmény.

Meglepő fürgén száll le, kezében
a fehér bot finom sáskacsáp.
Lent nyújtja a kezét,
mint jégtánckűr végén a férfi.
És partnere, mintha tripla
leszúrt rittberger után,
ki tudja, hogy, de tényleg érkezik a magasból.

Egy helyben tántorog a talpán.

Nagy üggyel-bajjal egymásba karolnak –
indulás.
Vak vezet világtalant.