Simon Armitage

A KIÁLTÁS

Együtt jártunk ki
az iskolaudvarra, én és a fiú,
kinek nevére, arcára

nem emlékszem. Próbálgattuk
az emberi hang határait:
ő akkorát kiáltott, amekkorát csak bírt,

én felemeltem a kezem,
hogy a távolból visszajelezzek,
a hang elért.

A parkból ordított, emeltem a kezem.
Túl minden határon,
üvöltött az út végéről,

a hegy lábától,
a Fretwell farmi kilátón is túlról.
Én meg csak emeltem a kezem.

Elhagyta a várost, addig ment, amíg húszévesen
meghalt, szájpadláson
lőtte magát Nyugat-Ausztráliában.

Fiú, kinek nevére, arcára nem emlékszem,
nem kell már kiabálnod, még mindig hallak.

Lesi Zoltán fordítása