Simon Armitage
A KIÁLTÁS
Együtt jártunk ki
az iskolaudvarra, én és a fiú,
kinek nevére, arcára
nem emlékszem. Próbálgattuk
az emberi hang határait:
ő akkorát kiáltott, amekkorát csak bírt,
én felemeltem a kezem,
hogy a távolból visszajelezzek,
a hang elért.
A parkból ordított, emeltem a kezem.
Túl minden határon,
üvöltött az út végéről,
a hegy lábától,
a Fretwell farmi kilátón is túlról.
Én meg csak emeltem a kezem.
Elhagyta a várost, addig ment, amíg húszévesen
meghalt, szájpadláson
lőtte magát Nyugat-Ausztráliában.
Fiú, kinek nevére, arcára nem emlékszem,
nem kell már kiabálnod, még mindig hallak.
Lesi Zoltán fordítása
