Sopotnik Zoltán

ORBÁN OTTÓ / FILM / MOSZKVICS / MATT

Vegyünk fel két tetszőleges pontot
a világban: hogy melyik a kelet-európai,
azt a hiányérzet mondja meg. A kétely,
a keserű-derűs szorongás, amitől
egymásnak esnek a dicső Moszkvicsok
egy kiégett fantasztikus filmben. Vagy
Ladák. Már olyan messzire vannak,
nem is tudom hirtelen megmondani.
A kétely meg a szorongás persze
nem csak a kocsikat roppantja össze,
roppant az mindent, ami ártatlanul
rezonál rá, ami/aki naivan szenzitív,
mert mást nem tehet, amikor mindennek/
mindenkinek szocialista árnyéka van.
Hiába építenek a világűrbe telepeket,
akkor is. Amikor még az asztronauták
is feljelentenek, és Erika írógépek csattognak
a Tejúton. Sok milliárd leütés, és nálunk
a Földön letépett körmökből építenek
szobrokat. A híradóban azért egészen mást
mutatnak – legalább tíz évig hittem azt,
hogy csak Irán és Irak háborúzik, meg
két szovjet sakkozó, senki más. Ki tudhatta
akkor, hogy van az országban egy
improvizatíve fura alak, aki, még el sem
kezdődik a mérkőzés, mínusz lépésekből
kemény mattot ad. Ráadásul nem is
sakktudós, vagy nem úgy.