ILLYÉS GYULA ÉS VAS ISTVÁN LEVELEZÉSÉBŐL

Közreadja Illyés Mária

 

Illyés Gyula és Vas István levelezéséből kettejük hagyatékában összesen 73 levél maradt fenn. Az első húsz mind Vas-levél, nincs meg Illyés válasza. Ezek 1933 és 1943 között általában versküldemények kísérőlevelei, előbb a Nyugat, majd a Magyar Csillag szerkesztőjéhez. A jelek szerint Illyés közvetítette Vas István verseit Babitshoz. Az első megszólítás még „Kedves Illyés!”, a második már – négy évvel később – „Kedves Gyuszi!” A háború után megfordul a helyzet: Vas István dolgozik szerkesztőként, a Révai, majd Szépirodalmi Könyvkiadónál, és többnyire tőle várt fordítások ügyében fordul Illyéshez. A fennmaradt levelezés a hatvanas évektől válik kölcsönössé. Az első Illyés-levél dátuma: 1960. július 10., Vas István verseskötetét, a Rapszódia egy őszi kertben-t köszöni meg.
Új könyveiket rendre elküldték egymásnak, a levelek többsége ezt nyugtázza. Az ebből az időszakból származó levelek egy része már megjelent a Holmiban Vas István levelesládájából címmel, Monostory Klára szerkesztésében, három részletben (1992/4., 1994/8., 2001/7.). Ezek a Holmi honlapján is elolvashatók. A mostani, új válogatást öt korábbi Vas István-levéllel egészítettük ki.
Az itt közölt levelek egy kivétellel mind kézzel íródtak. Az Illyés-levelek az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Vas István-hagyatékban maradtak fenn (OSZK FOND 424/1332), fénymásolatukból gépelt szövegüket, valamint Vas István leveleit az Illyés-hagyatékból Illyés Mária bocsátotta rendelkezésünkre, és látta el jegyzetekkel.
A szerk.

 

 

Vas István Illyés Gyulának

1937. szeptember 7.
Kedves Gyuszi!
Csatoltan küldök egy verset.1 Érzésem szerint jobb, mint a Nyugatnál elfogadott versem, a „Tavaszi délelőtt”.2 Tudom, hogy kényes téma, de ne haragudj rám azért, ha nem sikerült, mert ez esetben olybá veendő, mintha meg sem írtam volna. Most első és friss hangulatom, hogy vagy egész rossz, vagy pedig nagyon jó. Hát majd Te eldöntöd.
De ha jónak találnád, úgy ezúttal fontos volna számomra, hogy a legközelebbi számban jöjjön. Egyrészt, mert az élmény annyira eleven még, hogy a vers esztétikai értékétől függetlenül fontos volna számomra kinyomatva tudni. Másrészt éppen ezért nem tudom, hogy később ki merném-e adni. Nagy tolakodásnak veszed, ha már csütörtökön felhívlak (mostanában sokáig kell dolgoznom az irodában), hogy mi a véleményed erről a tákolmányról?
Ne haragudj ezért az ideges zaklatásért, de ez a vers csakugyan lelkemből lelkedzett gyönyörű? torzszülött? magzatom.
Muca3 kezét csókolom, Téged sokszor üdvözöl
híved és barátod
Vas István

1 A halál Flandriában / Egy régi Landsknecht-dal nyomán nem jelent meg a Nyugatban, és Vas István életműkiadásában sem szerepel.
2 Vas Istvánnak 1937-ben két verse jelent meg a Nyugatban: Ének a magányról (1937/6.); Szeptemberi vallomás (1937/10.).
3 Illyés Gyula első felesége, Juvancz Irma.

 

Vas István Illyés Gyulának

[Postai bélyegző: 1940. március 16.]

Kedves Gyulám!
Villon-fordításom (a Grand Testament), amelynek elejét Te is láttad, a közeljövőben kijön, mégpedig az Officinának abban a kétnyelvű sorozatában, melyben a Horatius Noster, Herakleitos, Vergilius, Catullus.
Minthogy a sorozatban már szokássá vált, hogy nem maga a fordító ír bevezetést, nálam is másnak kell írnia. (Amit különben magam is jobban szeretek.) Volna is valaki, filológus, akit nagyra becsülök ugyan, de mégis sokkal jobban szeretném, ha Te hitelesítenéd bevezetéseddel a fordításokat. Először is, mert gondolom, a Te Villon-képed jobban egyezik az enyémmel, másodszor, mert bár a Sziget-kört1 nagyra becsülöm, nem szívesen kelteném azt a látszatot, hogy közéjük tartozom.
Mivel emlékszem, hogy fordításom Neked tetszett, s tudom, hogy Villont szereted, mindenesetre megkérdezlek, nem volna-e kedved és mondanivalód egy Villon-tanulmány számára? Ha igen, kérlek, gondold meg azt is, mennyit kérsz érte többektől, 2 akiknek még nem említettem nevedet, amíg nem tudom, hogy gondolkodol a dologról.
Minthogy a döntés sürgős, kérlek, adj nekem mindenesetre minél hamarabb valami értesítést. Én található vagyok ma, szombaton du. 4–9 és holnap, vasárnap de. 11-ig és du. 4–5 1215-06 alatt, hétfőn de. 9–1/2 1 1353-78 alatt.
Szeretettel üdvözöl     
igaz híved
Vas István

1 A Sziget-kört Hamvas Béla és Kerényi Károly alapította 1935-ben. A Nagy testamentum 1940-ben Honti János bevezető tanulmányával jelent meg az Officina Kiadónál.
2 Nyilván elírás a kéziratban.

 

Vas István Illyés Gyulának

Ngs. Illyés Gyula szerk. úrnak / Magyar Csillag szerkesztősége / Budapest V. Vilmos cs. út 34.
Budapest, 1943. január 3.

Kedves Gyula!
Ne haragudj, hogy kéréssel, ill. kérdéssel zaklatlak. Eddig természetesnek tartottam, hogy hosszú-hosszú ideig nem jövök a Csillagban – gondoltam, hogy ezt nem irodalmi szempontok okozzák. Most, hogy néhány napi szabadságra hazaérkeztem, látom, hogy a M. Cs. utolsó számaiban olyanok is szerepelnek – s méghozzá sűrűbb tempóban, akiket ezek a nem irodalmi szempontok legalább annyira meghatároznak, mint engem. (Mondanom sem kell, hogy ezeket kitűnő és méltó költőknek tartom.)
Már most felmerült bennem az a gyanú, hogy az én verseimet éppen irodalmi mértéked szempontjából nem tartod kívánatosnak a lapban. Ezt nem minden fájdalom, de minden harag és sértődöttség nélkül tudnám tudomásul venni. Viszont kínos érzés számomra elgondolni, hogy esetleg ilyen körülmények közt várom verseim megjelenését, és zaklatlak Téged is küldeményeimmel és sürgetéseimmel. Kérlek tehát, ha így áll a dolog, írd ezt meg nekem őszintén és egyszerűen.1
Én bevonulás után Vácra kerültem, onnan visszahoztak Pestre a Szt. Domonkos utcai gimnáziumba. Ez nagyon ronda hely, viszont csak átmeneti. Ezért, amennyiben írnál nekem, címezd, kérlek, haza, úgy előbb-utóbb biztosan megkapom.
Ne haragudj!
Szeretettel üdvözöl és boldog új évet kíván
igaz híved
Pista

NB. Három versed nagyon-nagyon szép!2 És a rímelésük! Büszke volnék rá, ha múltkori vitánknak valami közvetett befolyása lett volna ezekre a remek rímekre. Ezért ne haragudj!

1 Vas István-versek a Magyar Csillagban: Vérszínű most a világ, 1942/3.; A boa etetése, 1943/3.; Boldog híradás, 1943/17.; A nyár műhelye; Őszi stancák; Szívtelen búcsúztató, 1943/22.; Vers, 1944/5. Írásai a Figyelő rovatban: Nadányi Zoltán: Bocsáss meg, 1942/5.; Kosztolányi Dezső: Ábécé, 1942/7.; Rónay György: Te mondj el engem, 1942/11.
2 Illyés Gyulától a következő versek jelentek meg a Magyar Csillagban 1942 második felében: Száz év múlva; Ami megmarad; Tolnai erdő, 1942/7.; Felébredek; Csak ne kelljen halálba menni; Egy kis szél; Újító halál; Fájdalom, 1942/14.

 

Vas István Illyés Gyulának

Gépirat a Szépirodalmi Könyvkiadó fejléces papírján, boríték nélkül
Címzés: Budapest / Józsefhegyi u. 9.
Budapest, 1951. február 7.

Kedves Gyulám!
Következő munkáim közé tartozik egy Heine-kötet szerkesztése. Tudom, hogy a németet még költőben sem szereted, s valószínűleg Heine sem tartozik kedvenceid kö-
zé, de hátha e tekintetben megváltozott az ízlésed – én legalábbis így jártam vele. Azon-
kívül azt látom, hogy te a legfantasztikusabb fordítási feladatokat is meg tudod oldani, s Heine olvasása közben többször bukkantam olyan versre, amelyről az volt a véleményem, hogy neked való. Kérlek, értesíts gyorsan, vállalnál-e Heine-fordítást, s ha igen, mihez volna kedved.1
Nagy szeretettel üdvözöl
Pista

P. S. A román antológia nemsokára megjelenik.2

1 Vas István – többek között – a következőket írta A félbeszakadt nyomozás kettejük kapcsolatát elemző, 29. fejezetében Illyésről: a „legironikusabb költőnk […] magában is van […] bizonyos heinei vonás […] minden témába és érzésbe, még a pátoszba is tud iróniát keverni, mégpedig nem a bölcsen elnéző, Arany János-i, hanem a maróbb, heinei iróniát – nemcsak lírájában, hanem életében is”. Illyés Gyula pedig ezt írta naplójegyzeteiben 1956 legvégén: „Nem titkolom, az elmúlt események mélyen megráztak. Nemrégiben hallottam Heine legszebb mondatát: »A világ kettészakadt, s a repedés az én szívemen ment át.« Azt hiszem, hasznára van még az orvosnak is, ha megszenvedte maga is a bajt, amit gyógyít. Nem író, akinek nincs olvasója. Úgy tekintem magam, mint akinek ebben a pillanatban még nincs.” A kötetben (Heine válogatott versei. Szépirodalmi, 1951) nem szerepel Illyés-fordítás.
2 Román költők antológiája. Szépirodalmi, 1951.

 

Vas István Illyés Gyulának

1961. augusztus 24.

Kedves Gyulám!
Köszönöm kötetedet.1
Örültem, hogy végre megjelent, annak is, hogy elküldted, s igazán kedves dedikációdnak is.
Nyilván a Kézfogások óta eltelt öt év – több, mint köteteid közt elmúlni szokott –
s annak körülményei okozták, hogy ennek a kötetednek a jellege nem olyan egységes, mint a többié volt.2
Kárpótol ezért, hogy van benne egy csomó vers, gondolom, a legszebbek, legmélyebbek, amiket eddig írtál. Persze, a témájuk is szívemhez szól, de úgy tudod megcsavarni, hogy vele a szívünket is – ha nem haragszol az érzelmes kifejezésért. Ezek közül az irigylésre méltó remekművek közül is legjobban szeretem a Kháron ladikját.
Ízetlenség volna, ha sikert kívánnék a kötetedhez – de a gratuláció és a köszönet talán helyénvaló érzés.
A régi szeretettel üdvözöl
híved
Vas István

1 Új versek. Szépirodalmi, 1961.
2 A kötet megcsonkításáról l. Domokos Mátyás: Dőlt vitorla. = Uő: Leletmentés, 1996; és Illyés Gyula levele Hidas Antalhoz 1961. június 4.: „A kötet korrektúráját valóban megkaptam, meg is csináltam egy fél nap alatt, azzal az érzéssel: ha ez a könyv mégis élni fog, épp csak a gerincét törték ki belőle, épp csak a nyelvét s szemét tépték ki. Igen, így vall nemzőjére, történvén vele is éppen az – de hát látható lesz ez valaha?
Mert így csak árny lesz látható,
sas-szemű légy bár, olvasó!”
Közölve: Új Írás, 1986/8.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1963. március 19.

Kedves Pista,
Délben kaptam kézbe könyved, most este van.1 A délutánt veled töltöttem. Milyen érzésekkel is? Először, mikor fölnyitottam, egy megnevezhetetlen öröm, amit arra analizáltam, hogy ilyen szokott még gyerekkoromban is meglepni, ha váratlan ajándékot kaptam. Aztán az olvasás alatt nekem is visszajött ez a harminc év – de ez is inkább édes, mint bús fájdalmat keltve. Aztán az a jó érzés, mikor az ember hibátlan alkotást szemlél. Valami cinkosság, hogy íme, ezt bent is értem. S végül – ami várható volt – némi sovinizmus: ilyet is tudunk mi!
Most mit csináljak? Áldjalak meg? Gratulálok, boldog vagyok; légy szerencsés, kiérdemelted.
A régi barátsággal, szeretettel  
Illyés Gyula

1 Vas István összegyűjtött versei 1930–1962. Szépirodalmi, 1963. Dedikáció: „Illyés Gyulának a régi szeretettel, hálával, tisztelettel Vas István”.

 

Vas István Illyés Gyulának

1963. június 19.

Kedves Gyulám,
nem akartam megköszönni két drámádat, amíg újra el nem olvasom, márpedig csak most fejeztük be Illés Bandival új közös darabunkat, és a finisben legkevésbé éppen drámát tudtam volna olvasni.1
De most az újraolvasás megerősített az első ismerkedésben kialakult véleményemben: „A különc” nagy drámai helyzeteket felvillantó, szép, nemes darab, „A kegyenc” pedig kivételes remekmű; kettős fénytörésű, szikrákat vető, végig izgalmas, különös, de hibátlan teljesítmény.2
Köszönöm, hogy elküldted ezt a könyvet, amely olyan személyesen fontos része egész oeuvre-ödnek.
Nagy szeretettel üdvözöl         
régi és új híved
Pista
(Vas István)

1 Vas István: Rendetlen bűnbánat (Illés Endrével), 1963.
2 Illyés Gyula: Másokért egyedül. Szépirodalmi, 1963.

 

Vas István Illyés Gyulának

1966. január 2.

Kedves Gyula,
köszönjük a Dőlt vitorlát.1 Izgalmas könyv – nevetséges volna, ha dicsérő szavakat ejtenék róla. Talán csak annyit, hogy van benne néhány vers, aminél jobbat, szebbet – azt hiszem – nem írtál eddig, és ez nagy ajándék a Te pályádon, neked is, olvasódnak is. És még azt, hogy ami pillanatnyilag a legbátorítóbban hat rám a kötetedből, az az öröm a lírai definiálásban (nyilván nem kell magyaráznom, mit értek ezen), ami mostanában, úgy látszik, nem divatos a világlírában. Gratulálok a kötethez, és ami mögötte van, az erődhöz, a találékonyságodhoz.
Piroskával együtt Flórának is, neked is boldog új évet kívánunk
baráti szeretettel
Pista

Ui. Kedves Gyula, ha nincs már szükséged a „Gyilkosság a székesegyházban” kéziratára, megköszönném, ha visszaküldenéd, akár az Európa titkárságára.2

1 Illyés Gyula: Dőlt vitorla (Versek). Szépirodalmi, 1965.
2 1966-ban jelentek meg Vas István fordításában T. S. Eliot versei és a Gyilkosság a székesegyházban. Illyés Gyulát érdekelte a magyar fordítása, mert könyvtárában csak a francia fordítása volt meg.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 1968. május 26.

Kedves Gyula,
köszönöm gyönyörű Fekete-fehér-edet. Mondjam, hogy ez a legjobb köteted? Túl merész állítás volna. De talán ebben a legláthatóbb és legizgalmasabb az a – módszer? – kísérlet? istenkegyelme? – bátorság és erő, amellyel az elmúlt tíz évben olyan csúcsokra jutottál, amilyeneket nem sejthetett mögötted – vagy előtted? – még az a fiatalkori rajongód sem, aki én voltam. Hogy Te vagy ma a legérdekesebb és legmodernebb magyar költő (azt már nem is említem, hogy a legnagyobb), ezt minden elfogulatlan versértő tudja. És annyit talán meg merek kockáztatni, hogy tíz legnagyobb versed közül három-négy ebben a kötetben található – elég nagy szó.
Ilyen erőt kíván továbbra is (és hozzá jó egészséget)
szerető üdvözlettel
Pista

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 69. május 19.

Kedves Gyulám!
Köszönjük a Kharon ladikján-t.1 Én egyből elolvastam – most Piroska vette át. Azt hittem, ismerem, de találtam benne néhány új részt is. Egyáltalában, az egész még sokkal újabb, gazdagabb, mint hittem. Nagyszerű könyv. Én nem olvastam Boethius Consolatióját, de amennyire utókorából (pld. France-ból) ismerem, annak lehetett olyan hatása, amilyet a Te könyved érdemel.
És hát a művészete – a nyelve! Sohasem voltál még ilyen lélegzetállítóan merész. Boldog író vagy.
Szerető irigységgel
Pista

1 Illyés Gyula: Kháron ladikján. Szépirodalmi, 1969.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

Budapest, 1969. május 25.

Kedves Pista,
Köszönöm a biztatást, éppen rám fér.
Hadd adjam vissza rögtön a gratulációt. A nyáron olvasandó három-négy könyv mellé téve a Megközelítéseket,1 még csak madártávlatból néztem s egy-egy sirály-lecsapással élveztem a könyvet – hisz darabjait eddig is jól ismertem, de gratulációm máris felső fokú. Bámulom a gondolat és a kifejezés tisztaságát, bátorságát. Te dicsérsz engem stílusomért? Cseréljünk.
Piroskával együtt szeretettel ölellek
Gyula

Némi gyengélkedés miatt még Pesten vagyok, de rövidesen Tihanyban leszünk. Ha arra jársz, gyertek be egy tényleges ölelésre legalább.

1 Vas István: Megközelítések. Szépirodalmi, 1969. Dedikáció: „Illyés Gyulának és Flórának nagy szeretettel, Vas István”.

 

Vas István Illyés Gyulának

Budapest, 1969. augusztus 14.

Kedves Gyulám!
Gondolom, ismered az Európa Kiadó „Napjaink költészete” v[agy] becenevén Bika-sorozatát. Mindenesetre küldök belőle mutatóba egyet, amelyiket részben én fordítottam.
Ezt a sorozatot, mint sorozatot, én szerkesztem. Arra törekedtem, hogy vershez való papíron, tipográfiával stb. adjuk ki – és azt hiszem, ez sikerült. Továbbá az volt az elgondolásom, hogy ebben a sorozatban ne a költőnek, fordítónak kelljen egy tervhez alkalmazkodnia, hanem azt fordítsa, akihez kedve van, és ne a mi nagyüzemi, futószalagos módszerünkkel, hanem kisiparian babrálva, lehetőleg egy vagy legföljebb két költő egy kötetet.
Nem volna kedved ebbe a sorozatba egy francia költőt fordítani? Például Tristan Tzarát? Vagy akit akarsz (és aki még nincs nálunk munkálatban)? Egy kötet terjedelme kb. 1500 sor – és olyan terminusra csinálnád meg, amilyet kívánsz.
Ne haragudj, hogy tihanyi nyaralásodban zavarlak ezzel, de azt hallottam, nemsokára elutazol, és szeretném, ha addig elvi választ adnál, hogy választott költődet fenntarthassuk számodra.
Szeretettel ölel
Pista

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

Tihany, 1969. augusztus 17.

Kedves Pista,
Köszönöm, hogy gondoltál rám is. A fordítói buzgalom azonban kihalt belőlem. Ha föltámadna, ha akadna, aki csábít még, jelentkezem.
Mikor az Új Írás fölkért, írjam le, melyik ifjú költőtől várok legtöbbet, rólad akartam írni. De letettem róla, félreértettek volna.
Mindkettőtöket szeretettel ölelünk
I. Gyula

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1969. november 12.

Kedves Pista,
Azért nem köszöntem meg eddig kötetedet, mert – hátad mögött akartam csinálni.
Ma olvastam föl a rádiónak – verseddel együtt – a mellékelt szöveget, a Kedves verseim rovatuk részére.1
Nem tudom, mikor hangzik el; ha meghallgatod, idézd föl a hang mögé az embert,
a régi barátságával, nagyrabecsülésével
I. Gy.

1 Legkedvesebb verseim, Vas István: Nem számít. Elhangzott: 1970. január 1. Részlete megjelent: Földes Anna: A költő felel. Beszélgetések Illyés Gyulával. Szépirodalmi, 1986. 353.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 69. november 15.

Kedves Gyulám!
Nincs türelmem kivárni, míg saját hangodon hallom, amit rólam mondsz – elképzelhetetlennek érzem, hogy addig egy szót se szóljak.
Holott nem is tudom, mit szóljak. Mondjam-e, hogy mennyire megtiszteltél és megrendítettél ezzel a szavaddal? Szégyellném a látszatát, mintha feltételezném, hogy Te ezt nem tudod.
Nem tudom, kezedbe került-e az És okt. 4-i számában „Egy-két szó a versírásról” c. cikkem,1 amelyben – mellékesen – megpróbáltam jelezni véleményemet az elmúlt 10-12 évedről? Ha igen, akkor el tudod képzelni, mit jelenthet nekem a Te dicséreted – még a nélkül a személyes történet nélkül is, ami baráti mozdulatod háttere, előzménye, telítője.
Ölel hű barátod         
Pista

1 Kötetben, először: A versírásról. = Vas István: Az ismeretlen isten. Tanulmányok 1934–1973. Szépirodalmi, 1974. 709–719.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 71. február 23.

Kedves Gyulám!
Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd csak a könyved elolvastán írok Neked. De az olvasás lassabban megy, mint gondoltam, nemcsak a sok sürgős és aprólékos munkám miatt, hanem azért is, mert legtöbb cikked tartalma, de különösen a Te mondanivalód nagyon is közelebbről érint valamit, ami most foglalkoztat (már ti. engem). A tetejébe még holnap elutazom Győrbe, és csak III. 1-re jövök meg.
Márpedig azt mégsem tehetem meg, hogy ennyi idő elteltével se köszönjem meg (Piroska nevében is, amíg ő maga meg nem teheti) a Hajszálgyökereket,1 ezt a különös és személyes fontosságú könyvedet – azt, hogy elküldted.
Ha majd a végére értem, írok megint. És azt hiszem, akkor már tényleg le kellene ülnünk, beszélni róla, meg arról, amiről szól.
Addig is nagy szeretettel ölel  
Pista

1 Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Szépirodalmi, 1971.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 71. március 11.

Drága Gyulám! 
Enyhén szólva nevetséges volna, ha arról akarnálak biztosítani, hogy a Hajszálgyökerek nagyszerű könyv – hogy mennyire tetszett nekem. A Te prózád olyan fokra jutott, hogy szinte mindegy is volna, miről szól, úgy lehetne olvasni, ahogy verskötetet szokás – a témától függetlenül is. Erre szinte csábítod is az olvasót, a kötet szerkesztésével, sorrendjével, vagyis a (tematikai) vegyességével.
Eleinte csodálkoztam is a vegyességén – hogy miért nem csináltál egységes kötetet a főszólamból, a többit egy másik könyvre hagyva – aztán persze megértettem: hát még mi lenne, ha egységes volna!
Engem most mégis ez a főszólam érdekelt, emiatt olvastam olyan sokáig a könyvedet, mert olyan lassan, mert mindegyik ilyen cikkeden hosszan elgondolkodtam – írtam a múltkor Neked, hogy ez most közelről érinti azt, amit csinálni akarok.
Persze, maga ez a főszólam is éppen eléggé bonyolult, messze ágazó, túl messze is és sokfelé. Ha jó múltkor, amikor az uszodában olyan kedvesen mondtad, hogy kellene már egyszer beszélnünk erről, én talán kissé habozónak is látszhattam, a bonyolultságnak, a sokfelé ágazásnak ettől a tudatától volt – bár természetesen egyetértettem Veled.
Most, könyved olvasása után még határozottabban látom: igen, persze hogy kellene beszélnünk, még ha ezeket az elágazásokat aligha is tudjuk egy beszélgetésben érinteni – pedig engem ezek az ágazatok most mind szenvedélyesen érintenek.
Én holnapután megint elutazom, Frankfurtba, de megint rövid időre, a hét végére már itthon vagyok. De akkor sem akarnálak rossz időben zavarni – Te magad is mondtad, hogy idegzeted, kedélyállapotod elég változékony. És még enélkül is félnék a tolakodás látszatától. Kérlek tehát, hogy ha még mindig nem tartod fölöslegesnek, hogy beszéljünk, és időd, egészséged megengedi, hívj fel Te (151-856 – benne is vagyok a telefonkönyvben).
De addig is muszáj valamit megemlítenem. „Adottság és lehetőség”1 c. cikked hol jelent meg eredetileg? Nem olvastam eddig. Ezt azért kell így külön megmondanom, mert a Kortársban (1969. 7.) megjelent „Mogorva jegyzetek” c. tanulmányom2 egy részének gondolata, álláspontja nagyon hasonlít e cikkednek egyik gondolatához – ugyanezt a nézetemet most rövidebben és rosszabbul a Kritikában megjelent cikkembe3 is belefoglaltam. Nem plagizáltalak. De büszke vagyok rá, hogy ebben közel juthattam a Te gondolatodhoz.
Flóra kezét szeretettel csókolom, Téged ölel
Pista

1 Az Adottság és lehetőség első megjelenése: Kortárs, 1969/3. Kötetben: Hajszálgyökerek. Szépirodalmi, 1971. 353–360.
2 Kötetben: Az ismeretlen isten, 1052–1087.
3 Kötetben: Kérdésre kérdés. = Az ismeretlen isten, 1208–1218.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 71. november 15.

Kedves Gyula!
Köszönjük, Piroskával együtt, két új könyvedet. A Tiszták,1 így mindenestül, hallatlanul izgalmas összeállítás lett, abból is kiválnak Borsos művei – a borítón lévő rajz döbbenetes, legjobb eddigi képmásod, még Borsos hasonló témájú dolgait is beleértve (a fényképekről nem is beszélve).
Az Abbahagyott verseket2 már annak idején a Válaszban is nagyon szerettem, most, hogy újraolvastam, még többre tartom őket – és nem csak azért, mert ilyen szép, igazi verskötetben jelentek meg.
Talán hallottad, így-úgy, hogy nagyon beteg voltam – majdnem az egész nyarat kórházban töltöttem. Abbahagytam a dohányzást – magam sem tudtam, hogy ez ilyen katasztrófa lesz az életemben. Nemcsak hogy írni nem tudok, egy sort sem, de minden tekintetben valami tűrhetetlen apátia és tehetetlenség kerített hatalmába. Talán majd ebből is kikecmergek valamikor. Egyelőre még eltanácsolnak attól, hogy nagyobb emberi gyülekezetben megjelenjek – ezért nem láttam még a Bölcsek a fán-t.3
Flóra kezét csókolom, és ha látod, add át üdvözletemet Ikának, akit a múltkor valamelyest megismertem, és csak most láttam, milyen kedves, okos, vonzó lény.
Téged minden szeretettel és jókívánsággal ölel
Pista

1 Illyés Gyula: Tiszták. Szépirodalmi, 1971.
2 Illyés Gyula: Abbahagyott versek. Szépirodalmi, 1971.
3 Illyés Gyula Bölcsek a fán című komédiájának az ősbemutatója Pécsett volt, budapesti előadása 1971. október 15-én a Katona József Színházban.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 73. szeptember 2. [Bélyegző: szept. 22.]

Kedves Gyulám!
Köszönjük a Minden lehet-et.1 E hét elején, egy körkérdésre válaszolva a Fekete-fehér-t emeltem ki, mint a korszak legmodernebb verskötetét. Szerencse, hogy akkor az új még nem érkezett meg: kétkörben [sic!] lettem volna.
Ami pedig a címét illeti, hadd másoljak ide egy mondatot a Nehéz szerelem (készülő) harmadik részéből, amelynek természetesen ugyancsak a főhősei közé tartozol: „Ma már, harmincnyolc év múltán visszahallgatva, a játék mögött komolyságra vélek ráismerni: mintha még semmi sem volna eldöntve, mintha lehetne így is, úgy is.”2
Csak azért, nehogy azt hidd majd, hogy ezt a Te címedből plagizáltam. Csak arról van szó, hogy ugyanarról a személyről mondtuk.
Flóra kezét csókolom,
Téged szeretettel ölel
István

1 Illyés Gyula: Minden lehet. Szépirodalmi, 1973.
2 Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? Szépirodalmi, 1981. I. 166.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1974. május 24.

Kedves Pistám,
Nemcsak magvukkal élnek frissen régibb gondolataid, hanem a gyümölcshozamukkal is. Alig van, amit nem ismerek köztük, s újra-újra végigízlelem őket: öregebb-tanultabb ínnyel tán még több üdítőbbet, erősítőbbet lelve bennük, mint előszörre. Olyan ez a könyved is, hogy minden mást félretétet az ember szeme elől. Életműved egyik hídpillére a tanulmány. Így – a mély alap végett – okos volt fölvenned a Némethről írtakat.1 Rákóczi-tanulmányod2 is mennyit nyert az eltelt 26 évvel! Eszembe juttatta a kuruc hőskölteményedet…3 azt meddig akarod rejtegetni?
Egyszóval tartalmat s jó agy-vér-frissítést adtál egy hetemnek. Szívből köszönöm, s gratulálok, s ölelünk szeretettel mindkettőtöket
Gyula, Flóra

1 Vas István: Magyarság és Európa – Németh László könyvéről. = Uő: Az ismeretlen isten.
2 Vas István: Rákóczi emlékiratai. = Uo.
3 1937. november 26-án kelt levelében többek közt ezt írta Vas István Illyésnek: „Az eposzomra vonatkozólag már egyetértek Veled. Sajnos, egy illúzióval lettem szegényebb. De ne beszéljünk róla, csak kérlek, hogy a kéziratot azért őrizd meg számomra.” Talán erről van itt szó, de az említett eposz nincs meg sem az Illyés-, sem a Vas-hagyatékban.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 74. október 23.

Kedves Gyulám,
bizonyára tudod, hogy decemberben, amikor Te leszel „A hét költője”, verseidet én vezetem be a rádióban. Minthogy azonban „túlfutottam” az időn, egy-két bekezdést
ki kellett húznunk a szövegemből – ezért is küldöm el Neked (mellékelve) eredeti kéziratomat, ill. annak másolatát. Sőt, ha nincs kifogásod ellene, valamelyik lapnak is leadnám.1
Flóra kezét szeretettel csókolom,
Téged a régi barátsággal ölellek
Pista
Melléklet: Illyés versei elé, gépirat, 4 o.

1 Megjelent a Népszabadság 1975. január 1-jei számában.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1974. október 28.

Kedves Pistám,
Ha majd öregedni kezdel, tapasztalni fogod, hogy az embert végül a jó is megrázza – tükröt tart az is elébe, kemény kérdésekkel. Sokra tartom mindenben a véleményedet, jótékonyan oldotta hát a kemény, az öngyötrő kérdéseimet ez a néhány lap. De hogy közöltesd-e – negyedik napja rágódom rajta. Én a véleményemet rólad eddig jobbadán hátad mögött terjesztettem – mostanában írtam is le néhányszor. Nem keveredünk így holmi „tzimboráskodás” látszatába a mindig rosszhiszemű tág nyilvánosság előtt? Tehát nem legyen a válaszom? Erre hajlok. De én a legvigasztalóbb emlékeim közé teszem el ezt az írásodat.
Mindkettőtöket mindketten a régi szeretettel ölelünk
Gyula

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 74. október 30.

Drága Gyulám,
köszönöm 28-i leveledet. És minthogy a „hajlani” igét használod, talán nem okvetetlenül okvetetlenkedés, ha mégis megpróbálom a „hajlásodat” befolyásolni, az igen irányába, a következő érvekkel:
1. A műsor csak december második felében fog a rádióban elhangzani, tehát kis cikkem amúgy sem jelenhetne meg karácsony előtt – ami időben mindenesetre messzebb esik a Te nyilvánosan is hallatott, kitüntető szavaidtól.
2. Ez év elején kénytelen voltam néhány mondatsort közölni, amelyek nem éppen cimboraságról vallanak.1 Az idén nyáron elkészült (és a „harmadik nemzedékről” szóló) részben ilyesmire nem került sor, de az előttem állóban, a 35–36. év gondolati kavargásainak megfogalmazása közben valószínűleg folytatnom kell az első rész gondolatmenetét, s ezalatt – a cimboraság látszatával ellenkezőleg – könnyen a kenyérre kővel dobálódzó hálátlanság látszatába keveredhetem.2
3. Éppen ezért nekem volna fontos felhasználni az alkalmat, hogy tömören és egyértelműen megmondhatom véleményemet költészetedről, jelentőségedről.
4. „A mindig rosszhiszemű tág nyilvánosság”, ahogy olyan helyesen jellemzed, amúgy is minden megnyilvánulásunkat a lehető legrosszabbra magyarázza, kivált olyan rendellenes képződményben, amilyen a mi kettőnk kapcsolata, azt is, amit teszünk, azt is, amit nem teszünk.
5. Akkor hát érdemes ezzel törődni? Nem sokkal érdemesebb vállalni egy cimboraságtól független, szűkös érdekeken, sőt, véleménykülönbségeken fölülemelkedő szövetség példáját? Ha…
Drága Gyula, ne haragudj, hogy föltartlak ezzel a cikkel. De isten őrizz, hogy tovább rágódj rajta! Hidd el, a Te szempontodból nincs olyan fontossága az egész kérdésnek. Nekem örömöt szereznél vele, ha módom volna oratio rectában vallani és tisztázni helyzetemet.
De ha más a nézeted, sajnálattal és szeretettel tiszteletben tartom.
Szép kifejezésedet használva
mi is mindketten mindkettőtöket
nagy szeretettel ölelünk   
Pista

1 Vas István: Mért vijjog a saskeselyű?, valószínűleg az I. kötet 170–185. oldal.
2 Uo., valószínűleg a 428–470. oldal.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1975. február 28.

Kedves Pistám,
Megkésve köszönöm szép könyvedet,1 de így is írással csak kevéssel, mert még itthon is betegágyból.
De a melléklet esetleges változatát csak ideírom: …diadalmam, öcsém, Vas… – rád bízom a választást.2
Szeretettel ölelünk mindkettőtöket
Gyula

1 Vas István: Önarckép a hetvenes évekből (Versek). Szépirodalmi, 1974. Dedikáció: „Flórának és Gyulának baráti szeretettel Pista, 75 február”.
2 A vers ebben a változatban, két sorral bővülve jelent meg Illyés Gyula Táviratok című epigrammakötetében. Szépirodalmi, 1982.

Melléklet:
Távirat
Jós gratulál
(életműhöz)
Mindez az én diadalmam is, István! Láttam előre
ifjú kezedben, amit most ideadsz – öregen?

Szeretettel, ahogy rég.
I. Gy.

 

Vas István Illyés Gyulának

75. március 7.

Kedves Gyulám,
tudom, most Te is Németh László halálával vagy elfoglalva (még engem is megrendített), mégis muszáj megírnom, mennyire meghatott, hogy írtál, hiszen hallottam, hogy betegeskedel. Igaz, azt is hallottam, hogy már gyógyulóban vagy – én nem akartam személyesen, ill. telefonon érdeklődni, mert tudom, hogy ezzel is Flóra dolgát, baját szaporítanám.
És köszönöm a távirati disztichont (melyet nem illik dicsérnem). Nehéz a két változat között választani. Én talán a másodikat, a levélbelit részesíteném előnyben, mert (holott ebben szerepel a vezetéknév, abban a keresztnév) az a bizalmasabb és humorosabb – talán a hangzatát is jobban (még jobban) szeretem.
Jó alkalom ez a köszönőlevél, hogy megmondjam: bámulatos versed az Új Írásban az Út előtt. Ebbe az „egyszerű” 16 sorba mit tudtál beletenni! Überoltad vele a Népszabadság-beli nagy versedet is! De a Bemutató is csupa izgalom és bravúr, mintha meg akarnád mutatni: hát itt van, ha mítosz kell nektek!1 Szóval: még mindig!
Piroskával együtt
nagy szeretettel ölel mindkettőtöket 
Pista

1 Út előtt; Bemutató, kötetben: Különös testamentum. Szépirodalmi, 1977.

 

Vas István Illyés Gyulának

Szentendre, 76. szeptember 2.

Kedves Gyulám,
Londonban (ahol nagyon fájlaltam, hogy nem lehettem útitársad), a PEN kongresszuson Csicsery-Rónay megkérdezte, hazavinnék-e Neked egy Irodalmi Újságot. Természetesen azt feleltem, hogy szívesen. Csicsery-Rónay a Neked szánt példányt a szálloda halljában helyezte el az én nevemre. Utólagos engedelmeddel azonban az újság első két lapját Londonban hagytam: az első cikkek hangneme olyan volt, hogy átalltam volna hazahozni; különben is, a szám érdemlegesebb része a továbbiakban található; az, amit a küldő tudtodra akart hozni (gondolom, az ő interjúja), a hazahozott részben van.1
Persze, nagyon érdekelne, mi a véleményed a Koestler-könyvről, ill. a kazár-zsidó kérdésről (melyet állítólag egy Barta nevű magyar marxista történész is feldolgozott): remélem, egyszer majd személyesen meghallhatom Tőled.
Addig csókolja Flóra kezét, Téged pedig szeretettel ölel
régi csodálód és barátod
V. Pista

1 Csicsery-Rónay István: 30 éves Bay Zoltán holdkísérlete, a radarcsillagászat elindítója. Beszélgetés Bay Zoltánnal. Irodalmi Újság, 1976. május/június. A címlapon a vezércikk Brezsnyevet szidalmazza.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

Tihany, 1976. szeptember 10.

Kedves Pistám,
Köszönöm a szívességet.
Köstler [sic!] könyvéről a Monde-ban komoly méltatást olvastam. Kértem Déryt is, Szávai Jánost is, szerezzék meg a könyvet – La treizième tribu a francia címe1 –, érdeklődéssel olvasnám.
Ha tán szeleburdi is – mint Köstler nem egy okfejtése – kapcsán tán mi fölvethetnénk komoly – és bután romló – kapcsolatokat is.
Erre téged kiválólag alkalmasnak vélnélek.
Kézcsók, baráti ölelés
Gyula

1 Magyarul: Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs. A kazár birodalom és öröksége. Kabala Kft., 1990.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 76. december 22.

Kedves Gyulám,
Megkaptam és már el is olvastam Koestler könyvét, A tizenharmadik törzset – angolul. Nagyon érdekes, és távolról sem annyira sarlatán, mint ahogy némelyek mondják – persze a végkövetkeztetésével nem tudok mit kezdeni: részben nyilvánvaló, részben hihetetlen. Nyugaton természetesen a zsidósággal kapcsolatban keltett szenzációt, de van benne egy merőben magyar szempontból is elgondolkodtató (bár nem éppen új adatokra támaszkodó) gondolatmenete.
Mindezt csak azért írom meg Neked, mert amennyiben angolul is hasznát tudod venni, értesíts, és rögtön elküldöm címedre.
Flórának is, Neked is mindketten jó karácsonyt és boldog új évet kívánunk
ölel
Pista

 

Vas István Illyés Gyulának

Szentendre, 79. augusztus 29.

Kedves Gyulám,
itt Szentendrén, az újságos boltban, hetek óta úgy lógott a Tiszatáj 8. száma, hogy a tartóvas éppen csak a borítón látható „Tartalom” első két sorát takarta el – ennélfogva nem vettem meg a lapot. Ma aztán valami mást akartam levenni, és akkor ez a példány leesett, és hirtelen kiderült, hogy a tied a nyitónév – persze rögtön hazavittem.
Idén nyáron is sokat gondoltam rád, hol ezzel, hol azzal kapcsolatban – most ez a véletlen szinte följogosít, hogy megírjam: nagyszerűek benne a verseid, kivált az első kettő megrendítően szép.1 Azt hiszem, már megírtam Neked, hogy én soha senkit sem irigyeltem, csak téged – most is, az erődet, a tudásodat, a leleményedet.
Azt tudod, gondolom, hogy amint tavasszal meggyógyultam, jelentkeztem nálad telefonon. Ikával beszéltem: azt mondta, most Te vagy beteg. Örömmel látom, hogy jól vagy már, nemcsak ezekből a versekből, hanem az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülésén készült fényképedről is.
Mi most őszig idekint vagyunk, kb. október közepétől azonban megint otthon – ha valami betegség újra közbe nem szól. De hiszen ezeket a két betegség közötti szüneteket kellene fölhasználni, hogy még találkozhassunk. Én nem akarlak Téged zavarni – majd Te szólsz.
Addig is Flórának kézcsókomat küldöm,
Téged nagy szeretettel ölel
öreg híved
V. Pista

1 Tiszatáj, 1979/8. Önhittek; Megkezeltek (Kezelés címmel az Összegyűjtött versek-ben); Idegenvezetés.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 79. december 10.

Kedves Gyulám,
Köszönjük, hogy elküldted az annyira várt Beatrice apródjait.1 Nem úgy, mint Füst Milán, aki még olvasatlanul így köszönte meg a versköteteket: „Gyönyörű küldeményét hálásan köszöni híve”, hiszen mindketten mohón habzsoltuk adagolva. Ami engem illet, én most lassan, élvetegen fogom olvasni. A végét azonban előlegben elolvastam, és örömmel láttam, hogy Te már régen rájöttél arra, amivel én legutóbb félénken előhozakodtam, hogy ti. Beatricét még egyszer legalábbis föl kellene villantani a végén. (Mégsem vagyok egészen rossz szerkesztő.)
Gyulám, én nem merném eldönteni, hogy nagy prózai műveid közül melyik a legjobb, de hogy énnekem a Beatrice apródjai a legkedvesebb, annyi bizonyos.
Piroskával együtt mindkettőtöknek szép karácsonyt, boldog új évet kívánunk!
Flórának kézcsókomat küldöm,
Téged ölel
Pista

1 Illyés Gyula: Beatrice apródjai. Szépirodalmi, 1979. A Kortárs korábban folytatásokban közölt a regényből részleteket.

 

Illyés Gyula Vas Istvánnak

1980. december 19.

Kedves Pistám,
írtam egy színdarabot.1 Van benne 8-10 Racine-idézet. A te fordításodban szeretném beleiktatni. Erre kérem engedélyedet.
Gondolom, éppoly nehezen fanyalodsz levélírásra, akár jómagam. Legyen beleegyezésed jele, hogy nem is írsz választ.
Olyan boldog – eredményes, remek termésű éveket továbbra is, mint amilyenek az utóbbi éveid voltak!
Piroskával együtt mindketten a régi szeretettel ölelünk,
Gyula

Ha a darabot mégis látni akarnád, Czímer [József] vagy Ádám Ottó szívesen kölcsönöz egy kéziratos példányt.

1 Illyés Gyula: Sorsválasztók, megjelent: Kortárs, 1981/8., később kötetben is.

 

Vas István Illyés Gyulának

Bp., 82. október 27.

Kedves Gyulám,
ismét kiújult a thrombo-phlebytisem, ezért aligha tudok elmenni holnaputáni köszöntésedre, amelyen azonban, úgy tudom, meg fogod hallani az én köszöntőmet is – de mindenesetre csatoltan küldöm írásban is.
És akkor már nem mulaszthatom el, hogy ebben a levélben polgárilag is át ne öleljelek.
És hadd kívánjam mindkettőnknek, hogy még sokáig legyen alkalma megölelni (legalább mostani állapotunkban)
öreg és örök hívednek
Pistának

Nagy szeretettel, tisztelettel köszöntöm, szívből
Piroska

Melléklet: Születésnapi rigmus Illyés Gyulának, kézírás, 1 o. (Kötetben: Vas István: Ráérünk. Szépirodalmi, 1983. 78–79.)