Ayhan Gökhan

MILYEN BESZÉLGETÉSEK

Izsó Zitának

Mint egy mondat, ami többé semmilyen
formában nem hangzik el, megtiltotta
neki a beszéd, megtiltotta neki az akármi,
s bennragadt, megrekedt, nem enged el.
Ehhez képest kell folytatnom az életem.
Abbahagyott szakasztól egy másik szakaszba,
másik színbe értékelni át az előzőt, az időt,

a saját életemet, mert az a tiltott másik többé
nem értékelhető, nem használható. Valódi
életet kell mostantól élnem. Az előző
megkezdett, roncsolt szerkezet nézve messziről
ugyanazt a hitegetést nyújtja, mint amikor még
benne hittem. Ezt az életet én találtam ki,
s az a másik az elejétől idegen, mint kihűlt égitest

körülöttem kering. Hószagú, sárszagú, nem közös
égitest. Már nem tartozom hozzá, már nem
tartozom neki. Ennyi hitegetéssel áltatott, mert ennyi
hitegetéssel mondatok letilthatók, beszédek
kiüresíthetnek egy hozzá közel életet. Milyen beszélgetések
ürességében éltem? Nem árulom el. Nem.
Nem vitt sehova, nem, nem, de nem.