Szlukovényi Katalin

TÚLÉLŐKÉSZLET

Rohamvánszorgásban telnek az évek.
Hátizsákomba nem fér, csak a legszükségesebb.
Fölösleges érzelmeim így
sötét és hűvös helyre szorulnak:
szép rendben a kamrapolcon,
fajtánként szortírozva, pucolva,
gondosan felcímkézve
tárolom, mint a befőttet.
Egyszer majd, ha ráérek, egyesével
előveszem őket, a vignettákon
precíz feliratok: nosztalgia,
szorongás, kétely, aggodalom,
gyász, beteljesületlen vágyak,
van itt minden, és milyen gyönyörű,
ahogy a késő délutáni fény
átragyog a dunsztosüvegen,
milyen jól kivehető minden:
cukorszirup-borostyánban barack,
éterben eltett agyak, embriók.
Óvatosan kibontom, kiskanállal
kóstolgatom. Majd akkor
foglalkozom velük.