Poós Zoltán

EPERFA

Az eperfa lett az udvar középpontja.
Törzsére erősítették a ruhaszárító köteleket,
de mindig az eperfára gondolsz,
ha végigmész a cementkövekkel
kirakott udvaron.
Néhány év alatt felnyomta a köveket.
Hullámos lett a kövek sakktáblája,
mintha csak egy álomban járnál.
Ha nem vigyázol, hasra esel a kőből
készült varázsszőnyegen.

A gyökér utat tört magának a műhelyek
alatt, és a szomszéd telkén bújt elő.
Mohos törzse összenyomta az ólak
széldeszkáját, lehullott néhány cserép is.
Mindenre rátelepül, mindent megfojt,
bekúszik minden alá.

Mint egy óriási kígyó, de nem váratlanul
tör elő, a semmiből, hanem előre figyelmeztet:
mindent tönkre fog tenni. Látod a formáját
a cementkövek alatt, tudod az irányát.
Kivághatnád, elfűrészelhetnéd a gyökereit,
ha megbontanád a köveket. De nem teszed.
Vársz és vársz, újra csak vársz.
Mert az eperfa adja az udvar árnyékát.