HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Demus Gábor: A FALU AZ IPOLYTARNÓC,

    Demus Gábor

    A FALU AZ IPOLYTARNÓC,

    beékelve egy határszegletbe, valaha Losonc vonzásában
    élt, ma leginkább Salgótarján felé lélegezne,
    ha e megyeszékhely lélegezne.

    A falu, valójában az Ipolynak nyúló faluvég,
    vissza (néha esténként, jobb híján műholdról) a második
    ház, s vissza jó huszonöt éve bent borzongó hűvös van,
    lakkozott bútorok, Szünidei matiné, olykor elunod
    kiskamaszként, akit egyszerre vakít
    és vonz a kint, a nyári kert
    úgy lobogna, mint tavaly,
    s már mégis visszahúzódsz.

    A falu, ez a sokáig egyutcás falu ma
    mint egy amőba (ahogy a fiatalok
    a lehető felé építkeznek) tapodja az utat
    a szlovákiai átkelőhöz, meg az Ősleletekhez.

    Az Ősleletek egy turisztikai célpont,
    egy miocén kori itató, azokkal a jámbor
    és kevésbé jámbor állatokkal, amelyek akkor
    éltek, mintha csak Afrikában, megcsúszott
    egy orrszarvúbébi, és miféle más csordák,
    csapatok kövült lábnyoma, három jól
    elkülöníthető rétegben, a fölső
    (értelemszerűen) a legélesebb,
    s haladván évezreket lefelé,
    egyre elmosódnak.

    És Ősleletek még egy EU-s pénzből kiépített
    bemutató mozi is, hol e belvíztenger partján
    (magát a székbe csatolva) nagyanyámnak,
    mint valami virtuális szitakötőnek még volt
    szerencséje 4d-ben rezegni. (Bár óvtuk,
    legyintgetett, szívbetegsége okán
    gondban voltunk, a családdal
    midőn mégis kipróbálta.)

    És a falu arrafelé van, ahol Nógrádi Sándor partizánokkal
    átlépte (kurzív, mert történetileg ingoványos, hogy tényleg
    partizánokkal-e, s hogy itt) a határt – ezen alkalomból
    egy mára lerongyolódott emlékművel −, hová pedig
    egy nagy, lokális Beatles-generáció (anyuék) vonult
    iskolaénekelni (nem mellesleg itt ekkor olyan banda
    volt, akiket Tarjánba, Szécsénybe is hívtak, bulikor
    Stonest, Illést, Simon és Garfunkelt, mindent nyomtak),

    s ahol aztán ez a szelíd és egyszerre vadregényes folyó
    jó harmincöt éve le lett szabályozva – a határátlépés emlékművét
    áthozták az új meder mellé.

    Ám a töltést magyar oldalon máig elhanyagolták, így jó húsz éve
    a faluvég nyolc-tíz családjának házát (a vízgyűjtő vadabb
    esőzései és olvadásai után) sűrűn elönti az Ipoly.

    Ezek többnyire vályogházak, némelyik félvályog
    (a tarnóci téglagyár idővel már a falunak is dolgozott),
    itt-ott téglával toldottak, bővítettek.

    Akárhogy is, a víz a vályognak gyilkosa, a fal fölszívja magát,
    télen a jégkristály porlasztja, elveszti a tartását, a súly alatt
    beszakad, bedől, s mintha nem is lett volna, eltűnik.

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!