Marno János

BRONZKOR

Jönnek a bronzért a rézbőrűek.
Húgom s a nővérem a pincetetőn
vesznek napfürdőt hanyatt, a tető lejt
a szememnek, a szobából bentről
üvölt a tánczenei koktél, ami,
a halottak tudják, delet jelent.
S mégsem hallották, hogy kongatnak, hiszen
ez nálunk még messze nem ebédidő;
ha már a nap komolyan hanyatlani
kezd, és árnyékot vetni szemembe
a két test, akkor majd kordulhat a bél
vagy a gyomor, a koktél egyig tart,
egykor beáll a csend, csupán egy döglégy
fog cikázni hamvvedreink fölött.