Imre Flóra

SANT’ANDREA DELLA VALLE

a kupola a monstrum kupola
ahogy pörget felránt az égbe
magához húz mégsem enged oda
mindig csupán a közelébe

a mágnesesség pólusai közt
örökös mozgásban lebegve
a szemed és az ég konstans erők
rögzítenek fénylő terekbe

sugárnyaláb testetlen dallamok
a rejtőzködő összecsengés
könnyű világos édes tenorod
édes édes a csók a szem kéz

és reménytelen és hogy meghalok
és világítottak a csillagok