Balaskó Ákos

CSAK A FÁKRA

Emlékezni tisztán csak a fákra.
És hogy dinnyeszagú szél hozta
a bizsergő szárnysuhogást és csőrzsivajt
a tarló szélén vetett lesálláshoz.

Mesélték, nyakon ragadva hozták
a kutyák a ludakat, mindkettőt szárnylövéssel.
És hogy mikor újra töltött, na akkor.

Csak a fákra emlékszem, csak azokra tisztán.
Minden egyéb csak felvett ismeret.
Olvastam, a kutyák napokig nem alszanak,
miután a gazdájuk nyers húsát szagolták.

Meg hogy 163 sörétet távolítottak el az arcából,
ami azelőtt még szép gyökeres alföldi arc volt,
a felfeslett idegpályák árvalányhaját,
hogy mosolyogni tanulhasson ismét,
nála kötötték újra az országban először.

Sosem kérdeztem, ők beszéltek róla, egymás közt,
és akkor is csak odavakkantott félszavakkal.
Abban bízva, hogy elfelejtem, ahogy az
elejtett madarak helyét is betölti más.

Mindent tudok, és csak a fákra emlékszem tisztán.
És semmit sem akarok elfelejteni.
Csak azt akarom, hogy belesimuljon végre az életembe,
ahogy orvosi szaklapokba simulnak családi tragédiák.