HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Nádasdy Ádám: HÍNÁROS ARCOK

    Nádasdy Ádám

    HÍNÁROS ARCOK

    Csak lassan jöttem a felszínre fel,
    odahagyva mélységes mély hazámat.
    Száraz vagyok és sós és napsütéses,
    villan fehér fogam. Ez csak a látszat.
    Hínáros arcok, pettyes csillagok,
    pár vízihulla úszik (főleg egy),
    már nem jönnek utánam. Végre fönt,
    fönt van a vízfelszín fölött a szám,
    beszélhetek. De mit? Hogy fönt vagyok?
    Kit érdekel? Mindenki levegőn van,
    a víz alatt nincs is normális ember.
    Mindegy. Most fontosabb, hogy halljanak,
    mint az, hogy mit beszélek. Sziklaágy,
    oda húz le a langyos, lusta vágy.
    Színes halak, megrázó buborékok,
    és kellemetlen, sűrű oxigén.
    Testvéreim, lenn vagytok még? Bezártuk
    az óvóhelyet? Fölment már a lift?
    Lassan jöttem, nehéz szenesvödörrel,
    tengeri csillagok, csillós medúzák,
    ellenem dolgozó áramlatok,
    villan fehér fogam. Hínáros arcok
    és szörnyű csend. Caplatok fölfelé,
    elég a csendből. Bárkit, aki tapsol,
    keblemre ölelek. Már nem vagyok
    hazámban, súlyos oxigénpalack
    nyomja belém a lelket, csöveken
    kapom vissza a környezetemet.
    A víz mélyén vulkánok is kitörnek,
    ott minden forróbb. Még egy forduló,
    és szétnézek. A fülzúgás maradt.

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!