Karádi Márton

A FELEJTÉS LEHETŐSÉGEI

Ha dühös volt, mindig azt mondta,
nem is ő szült, nézd csak meg a folyóparti tölgyet,
valójában az hordott ki.
Sosem kételkedtél, mert láttad az odvát,
amibe pont belefért egy újszülött gyerek.

Egyébként ritkán veszekedtetek, bízott benned.
Két dolgot ígértetett meg veled:
bármi történjék is, vigyázni fogsz az öcsédre,
és hogy ha nagy leszel, egyszer megmutatod neki a tengert.

Nem sokkal később megszületett az öcséd. Kicsi volt és gyenge,
néhány hétig élt csak. Még emlékszel, ahogy rátaláltál,
fogtad a kis testet, kivitted a folyópartra,
és betetted a tölgy odvába, ahol téged találtak,
száraz fahánccsal tömted be a nyílást, hogy az öcséd
békében növekedjen, biztonságban legyen.

Anyád másik kéréséről azóta rég megfeledkeztél.
Felnőttél, átköltöztél egy másik városba,
évek teltek el, most hazalátogatsz,
a folyó mellett haladsz el, ahonnan
a testvéredet rég elvitték, de a fa hatalmasra nőtt,
árnyéka legalább két kertet beterít –
azt mondják, aki felmászik a tetejére, ellát egészen a tengerig.