Hans Sachs

EULENSPIEGEL VÉGRENDELETE

 

Szólt egy nap Eulenspiegel:
„Engem az ég ma hív el.
A bűnök szorongatnak,
hadd gyónok meg egy papnak!”
Midőn a pap a terhet
átvette, ahogy illett,
így szólt: „Megkönnyebbedtél?
Tenger pénzt összeszedtél,
csalással általában,
szerte a nagyvilágban.
Adj hát most jómagamnak
s másik öt szegény papnak
belőle gyászmisére,
hogy lelked óvja, védje!”
Rá ez, titkon vidulva:
„Jöjj vissza két nap múlva,
addigra kitalálom,
mi legyen adományom.”
Távozott is a pap hát,
vígan dörzsölve markát.
A beteg ekkor így tett:
egy kanna szart kerített,
s pénzt szórt a tetejére,
a pap hadd higgye, vélje,
hogy lentebb van a nagyja,
de ő majd kiragadja.
Időre ott is termett
a pap a beteg mellett.
Szólt ez: „Markolj belé, de
ne túlságosan mélyre,
mert úgy csúnyán megsarcolsz,
’sz tiéd, amit kimarkolsz.”
A pap ezt mit se bánta,
jól lenyúlt a kannába,
kezét összeszarozta,
s midőn felszínre hozta,
ujja mind szennybe fürdött,
és ördögien bűzlött.
A pap, keresztet vetve,
megállt egy lélegzetre,
majd ellenének rontott:
„Nézd a komisz bolondot!
Mi tartja vissza vajjon,
hogy szüntelen ne csaljon?
Minden országnak, rendnek
véget kell vetni ennek!”
Szólott ez: „Mondd, uracskám,
nem mondtam jókor meg tán,
ne nyúlj kannámba mélyen?
S most itt állsz tetten érten.”
Az ilyen mélyre nyúlást
bűnnek mondhatni bízvást.
Vezér szereplő ebbe’
a gondnokoknak rendje.
Ezek nyúlnak le mélyre,
pecsétet sem kimélve,
üzletre, hagyatékra,
nekik mindez portéka.
Kezedhez más tulajdon
vigyázz, hogy ne tapadjon!

 

Mann Lajos fordítása