Christian Morgenstern

BITÓDALOK

Részletek

 

A halászhal és a vízár

A víz csobog, a víz esik,
a világ vízbe öltözik.
Falu merül,
bagoly repül,
gyermek tölgyágra költözik.

A gyermek lábát víz fedi,
s kiált: „A ví! A ví! A ví!”
Halászhal bőg,
és mondja: „Sőt,
egész világunk ellepi!”

A víz rohan locsog-csobogva
a világ aláasztalodna.
Gyermek és bagly
– ó jajj! ó jajj! –
halászhalszájban foszladoz ma.

 

A teknönős

Ezer év rohant, való,
s vénülök, napra nap fogy;
gót király, Theobald-apó
engem tartályban tart fogly’.

Azóta jártam sokfelé,
bár nem törődöm evvel;
mutogatott fillérekért
heilbronni üzletember.

Halál! Múlás! A képetek
nekem nem ismerős:
vagyok a tek – vagyok a tek –
vagyok a tek – nö – nős.

 

Sirálydal

Sirály – olyanok, mintha mind
Emma nevét viselnék.
Bóbitájuk fehéren ing,
söréttel lőve gyengék.

Nem öltem még sirályt soha,
jobbnak látom, ha élnek –
rozskenyeret viszek oda
s vörös mazsolapépet.

Ember, amúgy sem éred el
a sirály repülését.
Ha Emma vagy, e név emel,
s így nyerhetsz lelki békét.

 

Györe Gabriella fordításai