Takács Zsuzsa

A LÁTOGATÓ FELJEGYZÉSEI

…Mivel az utóbbi időben önbecsülésem meredeken zuhan, nekem írott verse elolvasása után a következő álmot láttam…
(Részlet a Vörös Istvánnak küldött levélből)


Titkos képességeim elrejtése céljából
lemegyek a társasház alagsori tárolójába,
de alig van szabad hely az üres papírdobozok,
építésitörmelék-kupacok, lekopott autógumik
között, ráadásul sokan lábatlankodnak ott.
Nem csak a ház gyűjtögetői halmoznak
zsákot zsákra, tologatják a megvetemedett
bútorokat, tocsognak egy-egy kopott zománcú
lavór hajdani vizében, vagy csodálják magukat
a kopott foncsorú biedermeier tükörben
– az ellenzék is ott serénykedik. Amit
az egyik elrejt, előrángatja a másik,
a féreg járta diót széthinti a cementpadlón,
meghempergőzik egy-egy félig telt liszteszsákban,
és harci indulót dobol a pelenka kifőzésére
szolgáló ónfazék horpadt fenekén.
Szép számmal kóborolnak köztünk titkos
ügynökök is. Kérdezik, mit viszek
a nyikorgó vesszőkosárban, de nem
vallom be, hogy tucatnyi nyelvtudásomat,
továbbá a test feltámadásáról szóló élmény-
beszámolóm első hetvenhét oldalát.
Félek, hogy visszakergetnek az örök fénybe,
ha megtudják, hogy rég halott vagyok,
s csak nosztalgiából látogatok haza
a töredékes tudás sárgolyóbisára.