Kovács András Ferenc

ÖTVENKILENCES SZONETT

„Ha nincsen uj s mind volt már, ami van”
(Shakespeare: 59. szonett
Szabó Lőrinc fordítása)


Ha nincsen új, s mind volt már, ami van,
Ha visszavillan látvány, képszelet –
Vagyok sok ősöm, apám s a fiam,
Két lányom, és mind, kit tág képzelet
Teremthetett, szült, s más formákba öntve
Alakították álmok, életévek –
S ha múlt írásként száll alá a könyvbe,
Ha lüktető szavakba fér a lélek –
Mindenki senki lesz, mert én lehettem
A legsenkibb, kaján, link, szervilis –
Hírnév fonákján sejlő névtelenben
Mindenki voltam, tán Will Shakespeare is,
Ki nem vagyok, s várom, hogy majd leintsen
Jelenvalóm – csak az van, ami nincsen.