Imre Flóra

RONSARD KUPLÉT ÉNEKEL

napbarna mediterrán bőröd
kéken világító szemed
az enyhén megemelt szemöldök
s a szemzug mosolyt rejteget

orrcimpáid kissé feszülnek
éppen csak nyitva ajkaid
ahogy nézlek mind gyönyörűbbnek
mutat a lágy lencse a szív

vállad karod isteni combod
gyöngéd ujjaid ereje
(paradoxon!) bármit is mondok
túlontúl édes a zene

mormolgatom a szövegét
bolondulok a testedért