Imre Flóra
RONSARD KUPLÉT ÉNEKEL
napbarna mediterrán bőröd
kéken világító szemed
az enyhén megemelt szemöldök
s a szemzug mosolyt rejteget
orrcimpáid kissé feszülnek
éppen csak nyitva ajkaid
ahogy nézlek mind gyönyörűbbnek
mutat a lágy lencse a szív
vállad karod isteni combod
gyöngéd ujjaid ereje
(paradoxon!) bármit is mondok
túlontúl édes a zene
mormolgatom a szövegét
bolondulok a testedért
