Filip Tamás

HOL VAGY?

Szavakba balzsamoztalak,
pedig élsz. Hóhatár lett
homlokom legmélyebb redője.
Szeretném kisajtolni a
vért a zongorából,
megfojtani a húrokat.

Csengőhangom a szirének éneke.
Nem szólalhat meg soha többé.
Mintha csak táboroznék az életemben,
sátramat éjjel elfújta a szél.
Csak egy dolog maradt:
a nem gyógyuló borotva.
Hol vagy, erős vár, akit ismerünk?