HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Czilczer Olga: A KÉP

    Czilczer Olga

    A KÉP

    Bekeretezted, a falra akasztottad. De festeni is kellene rá valamit. Akkor fogtad az ecsetet, mikor már ott volt, igaz, máris túlnőve csendélet határain az a két kávéspohár a frissen főtt kávéval, a menetrend gőzfelhő vonatával, a kényelmes párbeszéd párnázott szegleteivel. A szétszóródó cukor kristályait söprögették ujjaim, már hazafelé (indulóban), a keserűt megédesíteni. Kettesben maradtunk egy nap, egy kései óra, pár perc kereteiben. Az alkonyat mozdulatai az üveg barna tükréből történetünkké bontakoztak.
    Jöttek a levelek. Váltsak jegyet a reggeli gyorsra. Látogassalak meg. Nézzük kettesben a semmit. Építsünk légvárat, ennyire még telik, lakjuk be termeit. Az ecset túlfutott az éjszakán, a falakon, a házon. Mi mindent nem állított. Befeketített és felmagasztalt. Engem a másik oldalra száműzött. A láthatáron túlra utasított és visszaszólított.
    És máig jár és fest lankadatlan. Így lett réz a hajam, cseresznye a szám. A homlokom indigó két félig telt papírlap között, a szárnyam zöld, mint a május.
    Ha a kézből az ecset kihull, lassan majd eltűnök színeim mögül.

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!