Bognár Péter
A-0183/20130906
Érzem a fákat a csendben,
Az autómat, hova mentem,
Ahogy metszi az eget az álom,
És már nem vagyok itt a világon.
Átformált-nevesincsen
Mégis, látom, a minden,
Mint ami vágyként ér be:
Itthon voltam a térbe.
Indultam odaérni,
Tudtam, hogy hova, mért, mi,
Kávét, ha éjszaka, bőven,
A hajnaltiszta időben.
Indultam, odaértem,
Éreztem, tudom, értem,
Letörölt, vékony pára,
A nemlétből kitalálva.
