Suhai Pál

KAKASVÁGÓ

P. Gy. egy fényképére

Megértelek. Ez sokkal
becsületesebb. A kés, ha már
az étvágy így kívánja. A feltűrt
ingujj s a spriccelő kakasvér
a tálba. Ezt Ahasvér is így csinálta.
S milyen jól illik egymáshoz zúza
és Szúza (Biblia s ünnepi ebéd).
S talán még ez is, e profán beszéd
a vasárnapin véres jelenethez.

De állna csak össze, amit egy,
csupán egy közülünk elfogyasztott,
a sok vágóállat: ha sertés, juh,
szarvasmarha egyszerre mind
csordába verődne, talán bizony
meg is ijednénk tőle, futnánk el előle,
vagy hajthatnánk ki a legelőre,
míg néhány boci el-elbődül –
de most tányérból s ebédül.

Tisztellek hát kifent késedért
te élni-halni bátor – testvér
innen, a szomszédos utcából
s a múltból: a lét túloldaláról,
ki, ha enni akartad a máját,
magad vágtad el a kakas gigáját,
nincs tenni mód más, hiába,
nem úgy, mint én, ki naponta
öl, fal s gyilkolni gyáva.