Marno János

KIÜRÜLTEN ÉS KIÜRÍTVE

„Ich habe genug”
(PGy)

Már csak a lejtő megy nekem, kedves
Halottam, elhaladok lefelé a nemzeti
dohánybolt mellett is, már mióta ott van,
s én még mindig pártirodának nézem,
méghozzá illegálisnak, kérlek. Betérnék mostan
kifújni magam, de hátha fináncnak, mondjuk
Robert Burnsnek néznek? S még megölnének?
Vagy megkedvelnének, s marasztalnának tagnak?
És az rosszabb, mintha idekint a hideg szmog fojt meg?
Ki adná rám akkor kockás takaróját, kérlek?
Ezt azonban most abbahagyom. Többet nem
kérlekezlek, nem az én modorom, és az ember
gondoljon a korára is, amelyből kivesznek
bizonyos szólásformák, s a helyükön hol kátyú,
hol kráter támad, s akkor megint ott vagyunk,
ahol hamarosan aszfaltozni fognak. Nem
vagyok őszinte híve semmiféle boltnak. Ma egy
újabb epizódot untam végig a Gyilkosságból,
unatkoztam és haldokoltam mordan, neki-
vetve fél vállamat a falnak, és irigyeltelek;
hogy mióta túl vagy már rajta! Belealéltam
a sóvárgó félelembe, meg hogy addig is mi legyen,
ha kinyomtam már a tévét. Tévé után jön
a teafőzés? Cigaretta, mondom, hogy nem, igen, nem is
álmodom vele, négy éve egy árva slukk sem
járta meg a légcsövem. Ereszkedtem hát lefelé,
meg sem torpanva a tejüveges pártirodaajtó
mellett, tartva tőle, hogy az Alkotáson át-
kelve sokat súlyosodik majd a rosszullétem,
jobban tenném talán, ha váratlanul bevárok
egy hatvanegyest, s hagyom, hadd haladjon át
rajtam reccsenéssel. Az alkatomhoz jobban menne,
mint egy kórházazás, nővérkézés, adjunktus
urazás. De gyáva voltam lecövekelni, úgyanúgy
húztam át az úttesten, mint fentebb el a párt-
iroda mellett, se pártfoglalás, sem egzisztenciális
döntés, halasztás csak epizódtól epizódig,
egy olyan gyilkos nyomába eredve, akiről ha
kitudódik a kiléte, a kutya sem figyel rá többet.
Ezért nem vagyok oda a krimiért, a Chandlerért
sem oly mértékben, mint a TD vagy te, habár ha
mégis felütöttem némely könyvét este, azt már
csak a kelésidőben, kiürítve és kiürülten,
csuktam össze.