Jónás Tamás

SZEGEDI, DE ŐSZ

Térdelő föld a vetkőző esőben.
Ágyam körül feszült nászéjszakád.
Kilincs incselkedik a gyenge nővel.
Ujjammal érzem szemed vérszagát.

Papucs fölött megszégyenül a szoknya.
Továbbrendezhetetlen rend vagyunk.
Jövőnek hitt gyom nőtt minden sarokba.
A pusztulás kedves és életunt.