Imre Flóra

SZENTIMENTALIZMUS

vihar jégeső elemi csapás
így ért ez a kései szerelem
elhagy minden racionalitás
felnyílt fekély megint az életem

váltja egymást világos és sötét
remény és reménytelenség dobál
alig éreztem bőröd melegét
az úton mindig térdig ér a sár

sodor sodor az iszapos folyam
ha feldob is újból alábukom
a ragyogás milyen anyagtalan
az a kék ég milyen mélységbe von

az ember megvénül de nem tanul
csak szeretlek reflektálatlanul