G. István László

HETVENNEGYEDIK VÉDŐBESZÉD

Ezt a beszédet már nem én írom. Kandi sincs úgy,
ahogy lehetne. A védőbeszéd mint az imamalom
rácsavarodik a kezekre. Imamalom
a védőbeszéd, lelkekre ráfeszült ártalom.
Ártalom, ami megvéd a bajtól. Ártalom, ami óvalom.
Nem baj, hogy nincs óvalom szó. Nem én írom már
a beszédet. Úgy sincs a Kandi, ahogy hagytam.
Kandi úgy sincs, ahogy elhagyom. Megvéd a bajtól,
mert a kegyelem természete túlnő a testen. Túlnő
a versen is, ha hagyom. Ha nem hagyom, túlnő
a nyelven. Ezt a beszédet nem én írom. A kegyelem
rászorul nyakamra. Nem én írom a beszédet.
A kegyelem nem szorul gondolatra.