Kurdi Imre

KOSZTOLÁNYI

A Dezső egész jól elvolt különben,
mármint a Kosztolányi.
Bámult bambán maga elé, és
elfelejtett kondoleálni.

Persze nem is láthatta rajtunk, és nem
láttam akkor még én sem.
Csobogott a kút, szóval hallani se lehetett, pedig
közeledett a végem.

Igaz, legalábbis gyanús lehetett volna a túlontúl
precíz keretes szerkezet.
Hogy pont ott raklak föl az utolsó buszra, ahol
az elsőről levettelek.

A kettő között meg… Volt egypár retour, na és.
A franc tudja, mit akartam.
Legalább volt nálam napszemüveg, azzal
jól kitakartam.

Rohantam, naná, egész hazáig, mondhatni
se élőn, se holtan.
Nyilván nem voltam magamnál, még
mindig nálad voltam.

Tökmindegy, végül is ki cseszte el.
Föladtad, föladtam.
Most kereshetek új csajt a puha plédhez,
amit tőled kaptam.