Karádi Márton

KILÉGZÉS

Most, hogy megtörtént,
téged kifejezetten zavar az orvosok bizalmaskodása,
kedvességük,
mint egy szék karfájának az íve,
az ember kezének elképzelt formájához igazodik.
Mintha minden mozdulatukkal figyelmeztetnének,
hogy te hiába kérdezted tőle, hol fáj,
csak őket igazította útba,
körültekintően, ahogy régen a turistákat,
ha megkérdezték, merre találják a látványosságokat.
Bizonyos szempontból magától értetődő, hogy eltávolodtatok.
A fertőzés veszélye miatt óvatosnak kellett lenned,
és kesztyűben megfogni a kezét olyan volt,
mint a keresztnevén szólítani az apád.
Aztán már csak a test maradt meg neked,
meg a kérés a végrendeletben, hogy a tengerbe temesd.
Úgy fogalmazott, neked is látnod kell azt a vizet,
nézd meg te is,
ahogy kifutnak a nyílt vízre az óceánjáró hajók,
és egyre kisebbre zsugorodva eltűnnek az ember szeme elől.
Többet nem írt, mert tudta, magától megtörténik,
ő például azt képzelte több mint hetven évvel ezelőtt,
hogy nem ölték meg a lágerben a szüleit,
hanem ott vannak valamelyik kabinban,
és akár a távolodó hajók, ők is szépen, lassan tűnnek el.