Karádi Márton

A TÁRGYAK ÚJ ÉLETE

Azt hiszem, elmentél. Tulajdonképpen nem bánom.
El akarom hitetni magammal,
hogy a mozdulatok okozzák a függőséget,
mint néhány dohányosnál,
nem is olyan képtelenség, ha belegondolunk,
olvastam egyszer egy enyhén autista fiúról,
aki készíttetett magának egy széket, aminek a karfái ölelő
karokat mintáztak,
naponta háromszor belefeküdt, és ettől jól érezte magát.

Úgy néz ki, mindent elvittél.
Mosás után vettem észre, hogy a fél pár
piros zoknid itt maradt, fehér ingeim közé keveredett,
darabonként szedegetem ki a rózsaszín foltos ruhadarabokat,
felveszem az egyiket, és az utcára érve megállapítom,
éppen úgy nézek ki, mint akit most lőttek mellkason.