Follinus Anna

CSONTHÉJ

Zárkózott, tér nélküli mondatok
hálója feszül a tested köré.
Már sejtjeidben féled az istent,
ha benned tárja fel, ami övé.

Előre tudja, hol menekülnél,
s ott vár a fala kezdettől fogva,
míg belátod, hogy jobb az erőnek,
mint semminek sem lenni a foglya.

Minden kép, mit verssé kényszerítesz,
egyenként feltör a foga alatt.
A csonthéjjá keményedett csöndben
tekintetté tágulnak a szavak.