Kozma Tamás

A RÓKA IS EMBER

Némelyikét még szelídíteni sem kell. A mi példányunk
szőre selymesebb volt a tavaszi rét füvénél, érzékeny
hegyes orra fekete bársony.

Aggodalom csak akkor fogta el feleségem szívét,
mikor köhögni kezdett (a róka), mert nem tudta,
mekkora dózis antibiotikum

használ egy ilyen kölyöknek, és milyen ízesítésnek
örülne. Illata miatt az erdei gyümölcs mellett döntött,
és nem bánta meg (a róka), hogy

bevette apró kanalanként. Másként kezeltük volna
persze, ha megvész, de sorsára nem hágy
igaz ember rókát.

E parabolát ültessék át (csekély képzelőerővel) civilizált
kontextusba. Abból kitudódhat, hogy viszonozza (vajon?)
a képzelt róka a képzeletbeli jót.

Ettől is függhet, tudnak-e még szemetebbek lenni a ligeti
lócalakóval, aki semmilyen szinten nem selymes,

és büdösebb bármely rókafiánál.