Imre Flóra
NEM SÜT A NAP
In memoriam felis meae
a sáros föld a sáros föld a testem
agyagos ragadós köves hideg
egyszer sütött a nap mikor temettem
a barackfán karomnyi kis rügyek
nem süt a nap többé nem süt a nap
szürke borult fullasztóan szitál
nehéz a kő húzta a vállamat
gyomromban kő a vállamon halál
milyen tónustalan a kicsi test
hiába minden minden már hiába
fullad az ég mindjárt havazni kezd
a szem kitágul rajta mintha hártya
couplet összetapaszt a sár a rím
földre föld alá vonnak tagjaim
