Imre Flóra

NEM SÜT A NAP

In memoriam felis meae

a sáros föld a sáros föld a testem
agyagos ragadós köves hideg
egyszer sütött a nap mikor temettem
a barackfán karomnyi kis rügyek

nem süt a nap többé nem süt a nap
szürke borult fullasztóan szitál
nehéz a kő húzta a vállamat
gyomromban kő a vállamon halál

milyen tónustalan a kicsi test
hiába minden minden már hiába
fullad az ég mindjárt havazni kezd
a szem kitágul rajta mintha hártya

couplet összetapaszt a sár a rím
földre föld alá vonnak tagjaim