Geoffrey Chaucer

FORTUNA

Halasi Zoltán fordítása

I. Felperes Fortuna ellen

E változékony, siralmas világ;
a jó, a rossz, a gazdag, a szegény
a vaksors kényének engedve át
forog tovább Fortuna kerekén.
Ha eztán sem melenget a szivén,
ódát zengeni akkor sem fogok,
elveszhet művem, elveszhetek én –
Fortuna, veled mégis dacolok!

Megismerem, ki ellenség, barát,
mert elmémben még nem hunyt ki a fény,
akárhányszor fordul sorskarikád,
tükrében magam kiismerem én.
Mondom, hiába vagy hozzá kemény;
elmémet te sosem uralhatod.
A tehetség az egyetlen remény –
Fortuna, veled mégis dacolok!

Ó, Szókratész, a lelked ellenállt!
Veled nem játszhatott zsarnoki kény;
nem tört meg, nem is áltatott tovább,
hogy majd megment, nem csüggtél a kegyén.
Tudtad, hogy szédít, láttad a szemén,
hogy hazugság, bármivel ámított.
Nagy képmutató, álnok, tudom én –
Fortuna, veled mégis dacolok!

 

II. Fortuna válasza a felperesnek

Siralmas az, aki siránkozik.
Ami tehetség benned, az te vagy.
A zsarnokságom, mondod, úgy szorít,
hogy kivonnád alóla magadat?
Inkább köszönd sok adományomat,
adj hálát. Miért küzdesz ellenem?
Tudod, mivel szolgálom javadat?
Nálam jobb barát sehol nem terem.

Én mutattam meg, hogy barátaid
közül kik hamisak, kik igazak.
Már nem vagy az a bűnös vak, akit
hiénaepével gyógyítanak;
lehullt a hályog – nagy tapasztalat!
Szedd fel a horgonyt, és hidd el nekem,
hogy biztos révbe irányítalak.
Nálam jobb barát sehol nem terem.

Hányszor megtagadtam magam, amíg
te vígan éltél; babusgattalak!
És most fölém rendelnéd vágyaid,
hogy kívánságra kiszolgáljalak?
Semmi sem dönti meg uralmamat:
forog a kerék, ahogy tekerem.
Több jó, mint rossz, a mérleg ez marad;
nálam jobb barát sehol nem terem.

 

III. Felperes válasza Fortunának

Kegyetlen mérleg – elutasítom.
Csak a barátaimat el ne vedd.
A tieid mind hazugok, tudom,
érdekbarátok – őket viheted.
Félnek, hogy erődjüket beveszed,
zsugoriak, az eszük erre jár.
Rossz étvágy jelzi – valaki beteg.
Ez mindenkire érvényes szabály.

 

Fortuna válasza a felperesnek

Azért nem tetszik az, hogy változom,
mert félsz, hogy a jót elveszítheted:
te is osztozol gazdagságomon.
Uralmam, azt hiszed, kikezdheted?
Az ég is zúdít, lám, esőt, jeget.
A tengeren felváltva ár, apály.
Éppígy a sors: csak forgandó lehet.
Ez mindenkire érvényes szabály.

Nézd, Gondviselés, örök hatalom
igazgat földet, égitesteket.
Nem látod át, te ostoba barom:
én, Fortuna cselekszem ezeket?
Az ég kapott szilárd természetet,
a nyughatatlan világ meg nem áll;
végnapig forgatom a végzetet.
Ez mindenkire érvényes szabály.

 

Fortuna ajánlása

Nemes hercegek! Kiabál velem,
szidalmaz. Valamit csináljatok.
Ketten vagy hárman; én megfizetem
a fáradozást, ha elhallgatott.
Ha nem sikerül, folyamodjatok
legjobb barátjához, hogy kegyesen
juttasson neki egy szép birtokot.