Gellén-Miklós Gábor

PONYVÁT SZERETNÉK

Jó Csönd-herceg, hát már megint itt vagy?
Zavarod köreimet? Beleiszol a sörömbe?
És ha most nem is kívánom a társaságod?
Ha nem kívánok semmit, ami klasszikus?
(Mi az, újabban már pipázol is?)
Ponyvát szeretnék, nyári könnyelműséget, strandra
való érzelmeket. Semmi díszletet.
Igazi lángossütőt, nyúlós, izzadó tésztakoronggal.
Meg hekket, hatalmas szálkával a közepén.
Zsíros a kezem, és tejfölös a pofám. A hangszóróból
ömlik, árad a zene. Jó Csönd-herceg, ne strapáld magad!
Nem hallom, nem hallom súlyos némaságodat.