Bognár Péter
Á-3975/20130323*
Orrvérzéses, vén szar,
Paranoid celebritás,
Ez volt a benyomásunk róla,
Sátormagány, húgyszag.
Volt, aki eszesnek mondta,
Mi sunyiságát rettegtük,
Ajándékozó aknahumorát,
Összeszorított farpofákkal.
Mikor népnemzetmaradékával
A Savtalpú fulladványként
Tovaringott a Dunán,
Röppent a vezéri köpet utána.
Éljen, ordították a gyerekek,
És éljen, ordították az asszonyok,
Szétfosztva a kunyhókat azonmód:
A hon el van foglalva.
Egy honos honlapály!
Egy kies honhegységfolyóval!
Nézzünk szét és élvezzük,
Ami a miénk!
Akkor mi is ajándékot kaptunk.
A sátrába hívatta lényegünket.
Ő szálmaga feküdt. Féltünk.
A fordulat vágyott azonpillanata.
Nem vagyunk méltók rá,
Állítottuk hasmánt hajlongva,
És a túlzott hangerő
Hosszan visszhangzott öregségében.
* A ciklus előző három darabját lásd a Holmi 2013. szeptemberi számában.
