Sumonyi Zoltán

MÁSSÁG

A csengeri katolikus templomban három vasárnapon a római,
negyediken a görög katolikus pap misézett,
olyankor a római ment át Újfaluba; templomot és híveket cseréltek.
Mi nem cseréltünk templomot, végigültük a hangos görög miséket is,
aztán Donka meg Kohányi tisztelendő urak
félúton Csenger és Újfalu között nálunk futottak össze kvaterkázni.

A görög szertartásból leginkább az áldoztatás módja izgatott,
ők bort is adtak a kockára vágott kenyérdarab mellé,
s én hetekig terveztem, hogy velük áldozom.
Végre ott térdeltem az áldoztatórácsnál,
figyeltem, ahogy a tőlem jobbra térdelő
egy aranytálcáról magához veszi a kenyeret,
a kehelyből egy kis kávéskanállal
bort ad a pap az áldozónak,
a kanalat megtörli, és lép felém.
Behunyt szemmel és kitátott szájjal vártam, mindhiába.
Mire fölnéztem, a tőlem balra lévő áldozott már,
s nem értettem, miért ugrottak át. Gyerek vagyok?
Volt ott más nyolc-tíz éves is, ők mért kaphattak bort, ha én nem?
Bénultan térdeltem még akkor is, mikor a pap az oltárhoz visszalépett,
és eltette a tabernákulumba az aranytálcát a boros kehellyel.

Aztán egy másik kelyhet vett elő,
odajött az áldoztatórácshoz, kivett egy kerek ostyát, és
az ecce agnus Dei fohásszal fölmutatta.

Azt nem tudom, hogy ismeretlenül megáldoztat-e borral és kenyérrel.
De emlékszem, milyen sokáig sértett
a leleplező megkülönböztetés.