Kurdi Imre

VALAMI ZACC

Mostanra egy név maradt, semmi
több, meg némi fájdalom, valami zacc, talán a gyomor-
fenéken, talán egy súlyosan elcseszett
életé. Vagy ki tudja. Azt pedig, hogy ki csesz-
te el kiét, mikor és mivel, firtatni sem
érdemes már, annyi gyilok esett, oda és
vissza, meg olykor keresztbe is, hogy legföljebb a Jó-
isten tudná kibogozni, ő viszont makacsul
hallgatott, kezdettől fogva, és persze hallgat makacsul
azóta is. Habár meglehet, hogy éppenséggel rö-
högve nézte végig az egészet, úgyhogy egyszerűen csak nem
volt érkezése közbeszólni. És tulajdonképpen egész jól
szórakoztam volna én is, ha nem lett volna muszáj
folyton beledögleni. Persze mindig csak
szőrmentén, valahogy úgy, mint a színpadon. Lemegy
a függöny, leporolod a nadrágod ülepét, nyak-
kendő a helyén, séró belőve, és pár perc múlva már
föl sem foghatod az iménti nagyhalált. Valami tanulság
persze mindig adódik azért. Hogy, teszem azt, leg-
közelebb majd elegánsabban kell homorítani zuhanás
közben, vagy hogy nem csak állcsúccsal lehet
tompítani, amikor talajt fogsz. Szóval megérte, már
csak ezért is, kétségtelenül.