Kőrizs Imre

LÁBNYOM

Billy Collinsnak

Egy nyakkendő –
eddig ez minden, amit Amerikából
interneten rendeltem.

Egy barátom sok mindent vett már így.
Szerintem elég nagy lehet a „lábnyoma”.
Szerinte is, de azt mondja, hogy a világ
rendelkezésre álló hajótér-kapacitását
akkor is ki fogják használni,
ha ő nem rendel Kínából karórát
vagy Amerikából ötletes húspuhító szerkentyűt.

Elég magas vagyok, hat láb, három hüvelyk,
az átlagos nyakkendők rendszerint
vagy nem érnek le az övcsatomig,
vagy ha leérnek, akkor túl kicsi a csomójuk.

Ezért rendeltem egy hosszított modellt
Kaliforniából, de csalódnom kellett,
mert igaz, hogy hosszabb, de nem szélesebb,
vagyis ebből se lehet megfelelő csomót kötni.

Évekig egy üzleti magazint szerkesztettem,
és nagyban ajánlgattuk a lapban az internetes vásárlás előnyeit –
annál furcsább, hogy azon a szerencsétlen nyakkendőn kívül
soha semmit sem rendeltem a neten.

De most mégis fogok,
mégpedig az Ön könyveit.
Először nyugat-európai címre akartam küldetni őket,
mert a magyar postán el-eltűnnek külföldi küldemények:
a saját szememmel láttam például egy antikváriumban
egy szakkönyvet a mükénéi szótagírásról,
amiben még benne volt az egyetemi tanszék megrendelőlapja.

De végül úgy döntöttem, a könyveket mégsem
valamelyik külföldön dolgozó barátom,
a kensingtoni szociális munkás
vagy a bécsi operaénekes címére kérem,
hanem ide, Angyalföldre,
mert ha véletlenül más kezekbe kerülnek is,
ez egyszer nem fogom sajnálni.

Ehelyett inkább elképzelem a postás feleségét,
egy egész jó angoltanárnőt,
amint elalvás előtt beleolvas a „Horoszkóp halottaknak”-ba
vagy a „Mi a baj a költészettel”-be,
és másnap nem engedi, hogy bűnös férje pénzzé tegye a zsákmányt.