Kőrizs Imre

HUNOK EMŐDÖN

Az utóbbi három és fél évben körbeutaztam a Földet,
kétórás szakaszokban,
a Budapest Keleti – Miskolc Tiszai Pályaudvar viszonylaton.

Pécelnél hagytam el a Kárpátokat,
Gödöllőnél Európát.

Az Intercity Magazin címlapján épp Ankara volt,
kíváncsi voltam rá, de Máriabesnyőnél beesteledett,
és nem láttam belőle semmit.

Aszódon kiderült, hogy a perzsák
tényleg hazarnak mondják azt, hogy ezer.

Delhinél csinálták a síneket, úgyhogy repülő vitt tovább,
fedélzetén a világ legszebb stewardesseivel, Hévízgyörkig.
Közben, nyolcszáz kilométerről, láttam a Himaláját,
olyan volt, mint Dover sziklái, csak a felhők fölött.

Hatvanban egy kalkuttai
nyugodt figyelmességgel kotorászva evett a földről.

Hort-Csánynál lerobbant a mozdony.
A bangladesi vasútállomás padlásán felajánlották
életem legpiszkosabb fekvőhelyét:
tizenöt centi vastagon borította a guanó.

Adácsnál értünk Kínába.
Az ablakon kinézve próbáltam eldönteni,
mi az, amit már húsz éve is láttam volna.

Kál-Kápolnánál, Ludasra visszagondolva, megállapítottam,
hogy Dél-Korea kicsit olyan, mint egy olcsó Japán.

Füzesabonynál mondták, hogy
ott horgonyoz az USA csendes-óceáni flottájának nagy része,
de még csak egy matrózt se láttam.
Szihalomig busszal mentünk,
azt mondták, Amerikán úgy érdemes átutazni.

Mezőkövesd furcsa volt.
Nem ilyennek képzeltem New Yorkot.
Minden a helyén volt, de valahogy mégis más:
már csak akkor jöttem rá, amikor
Csincsénél kikötöttünk Európában,
hogy valami filmes szűrőeffekt hiányzott.

Emődön a Notre-Dame épp delet harangozott:
a bangladesi késést már nem tudjuk behozni,
muszáj lesz taxiznom.

Nyékládháza környékén trágyaszag szorult be a kupéba:
az ár, amit a svájci csokiért kell fizetni.

Graznál láttam, hogy ez már Kis-Tokaj,
úgyhogy elkezdtem pakolni.
A mobilomat a szomszéd ülésen hagytam,
de egy osztrák utánam hozta.

Aztán az avasi lakótelep tömbje, mint Dover, mint a Himalája.
Miskolcról egy kolléga
váratlanul elhozott a kocsijával a Hősök teréig.

Most tehát hazaértem,
és a kisfiam szokás szerint azt kérdezi:
„Apa, hoztál valamit?”