Kőrizs Imre

AZ ÁRTATLANSÁG ELVESZTÉSE

Bojtár Endrének

Új sportom van, tulajdonképpen sportfogadás:
zebraverseny.

Figyelem az útkereszteződésben
a zöldre váró embereket,
és megpróbálom megtippelni a befutót.

Néha a hármas befutót is eltalálom,
akkor nagyot kaszálok,
bár általában egy fillér nélkül megyek haza.
Már csak így van ez.

A futókat nem zárom ki,
a fogyatékkal élőket olykor hendikeppel indítom,
de már a bevásárlókocsisokat soha.
Mindent nem lehet.

Egy szakállas a járdaszigetnél majd a nyakába veszi
az iskolás korúnak látszó lányát, és futni kezd –
ez olyasmi lesz, amire nem számíthattam.
Egy bermudás mobilozó, papucsban,
neki fog menni a szemből jövő kosztümös nőnek.
Azt fogom gondolni: ez várható volt.
Egy bevásárlószatyros pasas
a vízipisztolyos gyerekét rángatja,
neki nem drukkolok,
de egy kisebb összeggel azért megteszem.
Egy sovány nő előreszegzett tekintettel áll,
egy férfi kétségbeesetten magyaráz neki:
ezek képesek megállni félúton.

Közben eszembe jut, hogy vajon van-e valaki,
aki gyalogátkelőhelyen született.
Mert abban biztos vagyok, hogy zebrán
már sokan meghaltak.

Márpedig ez teljesen szabálytalan,
nem más, mint az élet véres terrorja,
a képzelet balsors általi kisajátítása,
egyszemélyes atombomba,
megengedhetetlen visszaélés egy ártatlan metaforával.