Imre Flóra

LÉT ÉS IDŐ

a gerinc megfeszül egyenes moccanatlan
vállizmaid az ing vásznán kirajzolódnak
keskeny szép koponyád szinte kereszt alakban
szerkeszti ki erős fájó jelenvalódat

sötétarany hajad a téren át világít
karcsú nyakad fehér mennyire rendezett vagy
a küszöb amelyen átléptünk kővé válik
elválaszt összeköt egymásra vonatkoztat

hátulról nézlek a derekad kéttenyérnyi
tiszta vagy távoli és hozzáférhetetlen
életem maradék lehetősége nézni
talán megérteni kifosztva elesetten

felettünk ez a kék egyre túltelítettebb
félek és féltelek bor és kenyér a tested