Czilczer Olga

KEDVEMRE SZÍNEZHETEM

Az idő alaposan megfaragott, ott álltam véznán, ráncosan. Ha legalább asztalnak, széknek nézne a kedves, velem bútorozná be új lakását, avarom forgácsával tapétázna!
Ki kit követett, nem emlékszem, szavunk tévesztettük, tán szerepeinket is el-elcseréltük. Még láttam, az átkelőben megáll. Aztán, mert a lámpa felmondta a szolgálatot, megindult, visszalépett. A fejét forgatta, merről mi jön.
Még egy lépés, s elérjük egymást: Orpheusz és Eurüdiké. De a következő sarkon kigyúló piros közénk állt. A veszteség már behozhatatlan ekkora forgalomban.
Majd ha színpadunkat az ébredés függönyözi, a drámát kedvemre színezhetem. Lombom újra ég. Tapsolhattok.