Loschitz Ferenc

AZ ÁLOM TÖRTÉNÉSEIBŐL

Valamilyen záródó ablakot
reteszt mit húz az ólom
az álmaimra úgy kocogtatok
hogy szemem rácsukódjon

hogy értsem zajló szélütéseit
decembernek majd intsen
zord fegyelemre hogyha születik
bennem a benső isten

fátyolozzon a sápadt évszakok
neonszín lobogása
amely minden eshetőség konok
emlékét visszajátssza

így keresztezve történéseket
s véget érnek ha látom
hány végkifejlet kezdete lebeg
e benti mozivásznon

kínzóbban mint a nem nyugvó harag
koszorúban a tüske
mint háromszor egy éjszaka alatt
tagadó szem ezüstje

ami hajnalig háromszor veti
zárt szememre az árnyat
egy függő színpad fals színészei
nekem komédiáznak