Lackfi János

CSATAKOS REJTJELEK

Az őrült festő albumával gyújtok be,
mert nem akar lángra kapni a fa,
a húsvétig tartó télre nem készültünk
elég gyújtóssal, jól jön hát most
az őrült festő albuma, mely kicsit
műanyagos papírra készült, ez lelkifurdalással
tölt el, nem szoktuk szennyezni
a levegőt. Az őrült festő lángok mardosta,
eszelős arca nem tölt el lelkifurdalással,
mert ő nem Van Gogh, bár ismerte
Van Gogh műveit, fura dolog ez, attól,
hogy felismerjük a minőséget, még
nem leszünk képesek minőséget alkotni,
nem minden őrült festő Van Gogh.
Kérdés persze, jogosult-e ilyen radikálisan
bánni el valamivel, csak azért, mert nem üt meg
egy általunk felállított mércét, most elsősorban
mégsem esztétikai kérdés ez, hanem gyakorlati,
nem férünk a könyvektől a házban,
nem tárolunk hát középszerű köteteket,
visszaadjuk lelküket az őslényegnek,
térjenek meg az anyag szédítő körforgásába,
úgy legyen, ámen. Talán így, walesi bárdokhoz
méltó lángsírjában az őrült festő is
átnemesül annyira, hogy érdekes legyen
az, ami amúgy végtelenül sablonos,
gyerekkora, párizsi évei, a nélkülözés,
a szerény ünnepnap vörösborral, olívabogyóval,
baguettetel, mikor egyegy képet eladott.
Csoda, hogy egyáltalán eladott egyegy képet,
ilyen tucatműveket ugyan ki lógat fel a falára!
Nem csoda, hogy eladott egyegy képet,
hiszen ha elgondoljuk, mennyi üres falfelület
akad a sznobok házaiban, azt mind ki kell
takarni valamivel, és egy őrült festő képe
éppen megfelelő befektetésnek látszik.
Egy őrült festő, ha nem is a legjobbak közül
való, azért eltart egy szíjas özvegyet, az emlékház
agg gondnokát, egy hervadó művészettörténész
kisasszonyt, kinek meddő méhe monográfiákkal
viselős, néhány kegyes kurátort, akik évi egyszer
az alapítvány kontójára vacsoráznak, és cserébe
némi apanázst juttatnak a méltó emlékezés
megfelelő körülményeinek biztosítása végett,
hogy szakszerűen fejezzem ki magam,
művészberkekben így szokás ez.
Az őrült festő festészetében ott az őrület, mégsem
megrázó vagy felkavaró, nem megindító vagy
ábrándozásra késztető, nem, dehogy, egyszerűen
csak modoros, látott szürrealista képeket,
és megtanulta, hogy kell ezt csinálni,
guvadt szemű lényeket és ízelt lábú lényeket
és lobogó hajú lényeket, amilyen ő maga is
most, lángoktól ölelten, és a háttérbe színes,
kocsonyás, kocsányos moszatokat és
maszatokat és tarjagos pöndörödéseket,
leprás szederjességeket és szőr ellenében
felborzolt, vörös női körömmel felkapart
bársonyokat, tűsarokkal felhasított műbőröket,
lángokban fagylalttá olvadó vastraverzeket
és hamuvá égett csecsemőket, de ezek már
az én fellobbanó képzeletem termékei. Talán
az őrült festő tudatán is átfutottak mindezek, de
mire testén átremegtek, és kezén végignyargalva
ecsetvonásokká torzultak, menthetetlenül
modernista közhely vált belőlük, ez a nagy
különbség, fejben minden őrült zseni,
és minden normális ember őrült, vagyis zseni,
azon a rohadt szakmán, ízlésen, világlátáson
múlik minden, kikapnám legszívesebben
az őrült festőt a tűzből, üszkeivel felgyújtanám
magamat, szimpátiatüntetés egy elfuserált
művészért. Ki mondja, hogy én nem vagyok
elfuserált művész? Ki mondja, hogy én nem
puszta modorosságokra tettem fel az életem,
csak éppen a magam szája íze szerint? Ki
mondja, saját kortársaim? De hisz az nem számít!
Ki mondja, az utókor? De hisz az hol van még?
Lángok tépázta őrült festő vagyok, kihasítok
egyegy font húst a combomból, vállamból,
lábikrámból, és tűzre vetem, hólyagosan,
sercegve izzanak, lacikonyhaillat lengi be
a lakást, az égő emberi és az égő állati hús
szaga között semmi különbség, magam magammal
gyújtok be, a nagynagy tűznél az egész emberiség
melegszik, minden őrült festő így képzeli,
az őrült költők is, behajolok a tűztérbe,
fejemet sutyorogva veszi körbe gyorsan
pernyésedő hajkoronám, szemgolyóim elpattannak,
homlokom, szájam, orrom bőre felmarjul,
mintha villámgyors herpesz terjedne rajta,
fáklya leszek, betöltöm hivatásom. Hiszen
igazabb eleven műként szenesedni el, mint
papírhajókat tenni vízre egy nem létező tenger
partján ülve, remélve, hogy majdan más
kikötőbe érnek, s lesz, aki kihajtogatja
csatakos rejtjeleiket!