Tandori Dezső

– WEÖRES IHLETÉSEI –
IS

karnék én írni még,
csak akarni nem tudom már.

Mindjobban látom
az alagút végén
a teljes sötétet.

Arrébb.
Semerrébb.
Ez az életem:
itt. Itt nem leszek.
És ettől borzadok.
S nincs többé Kosztolányi-„berzedek”.

Minden percem
fele:
már halálom egésze.
Már halálom fele:
minden percem
egésze.
Jó, jó, nincs, nincs,
valami ily: mégis van.

Amnéziát hirdetek:
nem életem semmi
s nem is éltem semmit.
Amnesztiát hirdetek:
semmit nem is haltam meg.
Csak akkor, mit;
csak mikor, mit.

Imént, az alagútvég-sötétnél változat adódott Weöres cella-falig-se-nagyon-látására. Ami talán más itt: hogy mulatságosan a „teljes” nem látszik rögtön, a sötét, míg az optimistábbnak mondható Weöres-változatban egy darabig ellátni a cella… stb.

Kafka következik: az író rokona azt állítja, hogy a legeszményibb körülmények között sem lehet eljutni sehova, „a szomszéd faluba”. Kicsit Zenón-tudásom, sejtésem ez. Versem:

Másoknak a halál
a végén van.
Nekem mindenkor közbül van.
Ezért nem érek oda
most már soha
a szomszéd faluba.

Megfigyelhető, az alagutas dolog és a szomszéd stb.: oda-vissza visszhangzik, csak éppen hova hangzik, főleg oda: hova.    

Gyengébbek

Van-e gyenge pontom?
Csak minden pontom
egyben van, együtt, mint
pont.
És: .
Ha van kettőspont,
van-e még-többes-pont is.
Íme a válasz.

Gordiuszi:

Csomó-e
egy csomó pont?
Mit jelent, hogy „csomópont”?
Hm. De tényleg.

Még gyengébbek:

De… persze…
A mélyrepülés felszíni repülés.
A mély értés felszíni értés.
A mélyértés megint más.

A pontos értés:

Csak ha a két pont egybeesik,
az értendő s az értett.
Akkor minek is külön.

Közepek

Beköszöntem,
kiköszöntem.
Belehaltam,
kihaltam.
Fáradással mind tettem.
Nincs harmadik életem.

Még hogy! Külsőt nem tartok,
már, hogy! Külsőm sem tart engem.
Alsó-fölső fogazatot
felsajgásig vesztettem.
Vonalszélű bélyeg vagyok,
nem fogazott.
Fogaim kettőspontozatok,
hiányok hozott anyagból.
Híjaik, pontosabban.

Nem elég, ha semmi sincs:
ott még az is, ami van.

Köv. századik világévre.
Semmisségek forrósága:
forróságok semmijére.

Fűkellékek: Babits

– „ – „ –

Fűkellékek: Petőfi, Zelk

Reménytelen?
De legalább a
Remény halt meg
Utoljára.

Fűkellékek: Weöres Sándor

Egy világ ömlött össze benne.

Fűkellék befejezés

Bennem sosem
omlik össze
egy világ, csak:
nem támad fel
romjából.

Weöres-befejezés

…de ez még mindig
egy világ csak.
MITVE MISSEK.
LÁTVA LÁSSAK??