HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Magyar László András: SZABADNAP

    Magyar László András

    SZABADNAP

    Kedden hat órakor előadtam az orvosin
    Debrecenben, csütörtökön pedig
    egy konferencián vettem részt ugyanott,
    maradt tehát a szerda mint szabadnap.
    Luxusszállást kaptam a Kenézyben,
    vacsorát és másnap villásreggelit,
    aztán Alízék megmutatták a kiállitást.
    Tízkor besétáltam a belvárosba,
    novemberhez képest szép idő volt,
    kávéztam, szivaroztam a napsütésben,
    az Ibolyában pedig egy nagyfröccs mellett
    kiolvastam a Népszabadságot.
    Voltam bent az egyetemen is,
    de egyetlen ismerőst sem találtam, sőt
    a latin tanszék is megszűnt idén.
    Megint csak a szállásomra mentem,
    az ágyon fekve Heinét olvastam estig.
    Szegény Matilda, feleség s gyermek volt,
    aztán özvegy és árva lett, egy személyben.
    Hét órakor elmentem vacsorálni,
    át a sötét és néptelen Nagyerdőn.
    A Krúdy étteremben gombás tarját ettem,
    két pohár kékfrankos kíséretében.
    Közben felhívott a feleségem,
    vett jegyet a Snétbergerre, vegyen-e nekem is?
    Letört a koronája – mondta kedves hangján.
    Vegyen – feleltem –, a koronát pedig
    ne dobja ki, talán még visszaragasztható.
    Végül szivarra gyújtva, a villamossín mentén,
    a sárga lámpafényben sustorgó avar közt
    kerülgetve a tócsafoltokat
    hazaballagtam a Kenézybe.
    Arra gondoltam, mit keresek én itt
    Debrecenben és általában, ezen a világon?
    De Isten nem felelt, sem közvetlenül,
    sem elmém vagy jel által, közvetetten.
    Megint a süsses, dickes Kind jutott eszembe,
    meg Heine, amint dévajul készül a halálra.
    Megfürödtem, megírtam ezt a verset,
    szerettem volna ébren lenni még,
    de mit tehettem volna, elaludtam.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!