Báthori Csaba

MELANKÓLIA II

Szükségszerű a tér, de útjaid
véletlentől véletlenig vezetnek.
Csak sejtelme lehet a fellegeknek −
virágok, gyümölcsök, kövek céljait

közelről nem találod. Ne szorongasd
túl lázasan a dolgokat, szívükben
hosszan tudakozódni lehetetlen:
a Hold hangja pontosabban, a holtak

némasága hangosabban sugallja,
merre járj a földön, élők között.
Tengernyi percet emészt meg az óra,

de soha meg nem tartja az időt.
Egy angyal ébred, a kozmosz nekünk dől,
ha emberek távoznak életünkből.