Balaskó Ákos

VATTASZÁLAK

Az elfekvő kijáratánál
egy-egy lámpa mögött,
hogy hunyorítani kelljen,
beton virágtartókon ülnek.
A szemük helyén két súlyos koffer,
amiket görbülve tart egy orrnyereg,
várják a végét egy szorongató
látogatásnak.
Aki menthetetlenektől távozik,
sokkal könnyebben ad.
Lehúznak bármennyire. Azt mondják, minden
rendben, már nem tart soká.
Muszáj a zsebbe nyúlni most,
hogy valakin mégis azért.
Megbizserget, mint amikor
napok óta először iszol.
Amikor elfordul, elhagy egy tollat a szárnyából.
Mintha kibomló vattaszálak.
De nem nézem meg jobban.
Elindulok a megnyugvás
bélésmelegében.